(sz)e(x)sztelenség

Borús vasárnapi nap lévén, begubóztam a maminál a kisszobába és kipörgettem majd egy évadnyi Szex és New Yorkot. Bár újat már nem tud nyújtani a sorozat, hisz minden epizódot illetőleg a két mozifilmet is láttam megközelítőleg úgy kismilliószor. Mégis minden alkalommal üdítő jelleggel hat rám, megbabonáz. Tehetetlen vagyok, nincs ellene orvosság, a Szex és New York az én személyes függőségem valami, amiről nem kívánok és módomban sem áll leszokni. Magányos napjaimon könnyű kikapcsolódás valami, ami aktualitását szüntelenül megőrizve képes minduntalan felvidítani.

Ezért is lepődtem meg magamon, amikor az első évad utolsó része után nem folytattam tovább jó szokásomat, hanem kerestem valami viszonylag új, nemrég bemutatott filmet. Így másfél óra szenvedés után azt kell mondanom szarabb ötletem nem is támadhatott volna. Letöltöttem a Nejem nőm csajom című, magyar több szálon futó csodát, ami sajnálatos módon – személyes véleményem szerint – egyszerűen förtelmes volt. Ez az Igazából szerelem típusú, több szálon futó romantikus komédia, bár tele van tehetségesebbnél tehetségesebb színészekkel, mégsem képes a szórakoztató kategória kapuján belépni. Hiába a színészek látható igyekezete egyszerűn képtelen bármit is nyújtani, nem áll össze, nincsen semmiféle katarzis. Tekintve, hogy filmbuzinak avanzsáltam magam már évekkel ezelőtt és mindent megnézek, amit valamire valónak tekintek, sőt visszanyúlok a régi klasszikusok korába is, szeretek azonosulni. Szeretek, akár ha csak egy szereplővel, sorssal is, de azonosságot érezni. Beleélni magam, mert máshogy nem megy. Máskülönben egy cseppet sem érzem magaménak a filmet. Egyszerűen unom, nem kapok tőle semmiféle pluszt. Nyilván nem arról van szó, hogy minden film esetében valami hatalmas lélektani töltetre vágynék, vagy nem szeretnék nevetni. Hogy ne szeretnék! De a Nejem nőm csajom kapcsán semmit nem kaptam, ami az érdeklődésemet lekötötte volna, csupán négy felszínes, teljesen érdektelen történettel találtam magam szemben. Hangvétele ugyan humoros, de inkább erőltetett. A fő motívum persze a párkapcsolati nehézségek, no meg a szex. Végig párkapcsolati nehézségeket, szexuális frusztrációkat boncolgat, titkokat leplez le. A történet mégis végig furcsa, felszínes és kidolgozatlan.  A film egyetlen pozitívuma a vége főcím, amit személyes kedvencem Odett énekel. 🙂 

Egy szó, mint száz agyoncsapta a vasárnap délutánomat. Kárpótlásként, hogy helyre billentsem a felborult lelki békém, megnézek még 2-3 részt a Szex és New York 2. évadából, hogy Carrie humorban bővelkedő történetével visszazökkenjek a rendes kerékvágásba és mihamarabb elfelejtsem ezt a szextelenséget …akarom mondani esztelenséget.