Világszerte több millióan próbálkoznak blogírással, Amerikában állítólag már több főállású blogger van, mint jogász.
Ma már tulajdonképpen bárki vezethet blogot, a sarki fűszerestől kezdve, az énekeseken át, egészen a profi sportolóig. A téma kötetlen, arról írsz, amiről csak akarsz, olyan köntösbe bújtatva, ami neked tetszik. Lehet divat, szépség, gasztro, életmód, kultúra, DIY vagy akár énblog. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Ám ahhoz, hogy valaki valóban főállású bloggernek nevezhesse magát – ebből pedig bármi hasznot reméljen – szükség van némi tudatosságra. Egy jól felépített marketingre, kreativitásra és persze egy nagy adag kitartásra.
A főállású blogger általában egy cég külső alkalmazottja, olyan megbízott, aki kötetlen stílusban, saját véleményét megformálva naplóz az adott cég vagy szervezet háza tájáról. Felmérések szerint külföldön – főként Amerikában – a bloggerek harmadrészének származik jövedelme ebből a tevékenységből. Bár ezekből az adatokból idehaza nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, azonban az nálunk is megfigyelhető, hogy egyre több szervezet fedezi fel a blog műfajban rejlő lehetőségeket. Számos kozmetikai, divat vagy elektronikai cég tesztelteti termékeit bloggerekkel, akik bár anyagi juttatást nem remélhetnek, de ingyen promóciós mintát igen. Ez a tulajdonképpen barternek is nevezhető üzleti megoldás mindkét fél számára tiszta haszon, hiszen a blogger boldog, mert van egy csomó ingyen cucca, a megbízó cég pedig megspórolja azt a pénzt, amit egy PR cikkre adott volna ki. A profi bloggerek legfőbb bevételeit azonban mégis a bannerek illetve a keresőhirdetések adják. A hirdetés a legkézenfekvőbb megoldás, ráadásul semmi akadálya annak, hogy a blogger saját maga kutassa fel hirdetőit. Ehhez persze nyilván szükség van egy profi internetes naplóra, ami olyan nézettségi adatokat produkál, hogy megérje az adott cégnek kihelyeznie a hirdetését. Egyetlen hátránya, hogy az ingyenes tárhely szolgáltatók csak korlátozott számban engedik értékesíteni a blog gazdájának felületeit. Idehaza azonban a bloggereknek szembe kell nézniük a valósággal: csak a blogolásból megélni majdhogynem képtelenség. Mégis valamilyen módon hasznukra válhat. Hiszen ha hirdetési bevételeket egyelőre nem is produkálnak blogjaik, az általuk szerzett népszerűség biztosíthatja az egyes bloggerek anyagi boldogulását.
Felmérések szerint a profi bloggerek szakmájukon belül olyan ismertségre tettek szert, mely pozitív irányba mozdította elő karrierjüket. Ez nyilván az amatőrök egy részére is igaz, akik kitartásuknak köszönhetően beléptek a főállású bloggerek táborába és olyan lehetőségeket nyitottak meg maguk előtt, mint például egy saját könyv megjelentetése. Országunkban a jelenségként definiált Oravecz Nórának sikerült kiadatnia könyvét. Mely bár irodalmi szempontból nem a legjobb, mégis több mint ötvenezer (ma már, több, mint százezer – szerk.) rajongójának és sikeres marketingjének köszönhetően kilépett a bloggerina státuszból. Most már íróként tartják számon, ami bár erős túlzás, mégis élő példa az előzőekben említett megnyíló lehetőségekre. A Goldenblog díjas, közgazdász, újságíró, blogger, Horváth Dorka – Máshogy fájt című könyve közel sem kapott ekkora sajtóvisszhangot, holott a téma százszorta aktuálisabb, minthogy minden mindennel kapcsolatban áll. Bár nyilvánvalóan a könnyed tini drámák jobban vonzzák a közönséget, mint a politika. Az igazság azonban, az hogy a könnyen emészthetőség mellett, valószínűleg az eladhatóbb kategóriába tartozik. A blogokból sikert kovácsolók közös jellemzője, hogy gazdájuknak vagy egy olyan tanult vagy éppen ösztönös tulajdonsága, ami képessé teszi őket a közönséggel való kommunikálásra. Megfelelő a bánásmódjuk, jó az íráskészségük, az adott témával kapcsolatban pedig lelkesek, felkészültek illetve hitelesek. Ha van közönség, ha van befogadó tömeg a blog él, ennek hiányában bármilyen tartalom csak tű a szénakazalban.
