Én csak boldog szeretnék lenni. Azt hittem én más vagyok, esküszöm évekig azt gondoltam, elég az ha mások gondját-baját meghallgatom és ha tudok segítek. Instant bölcsességeket olvasgatva úgy véltem nekem ennyi jutott vagy ennyi jár és nincs is szükségem a hagyományos értelemben vett boldogságra. Pedig csupán attól, hogy másokon segítek még nem leszek boldog. Attól én még csak egy kóbor kutya maradok a világban, aki keresi a szerelmet, az igazit, aki keresi a reményét és a boldogságát. Semmi mást nem szeretnék, mint boldog lenni, olyan felhőtlenül boldog, hogy lelógathassam a lábam egy képzeletbeli felhőről és végre rajtam is ott virítson az a ronda rózsaszín szemüveg. Komolyan semmi mást nem szeretnék, mint megtanulni igazán szeretni és megismerni azt a fajta szerelmet, amikor repdesnek a pillangók meg egyéb, és nem azért mert gyomorrontásom van, hanem azért mert végre élek és szeretek.
