Forrás: Dorka Petrity
Petrity Dorka 1991-ben született és saját elmondása szerint sohasem gondolta, hogy táskatervezéssel fog foglalkozni. “Azonban egyszer mégis végig futott egy kósza gondolat a fejemben, miután elterveztem, hogy belevágok. Fiatalon és képesítés nélkül kezdtem bele az akkor könnyűnek tűnő munkába: csinálok egy táskát, – gondoltam -, amiből később már több lett.” – írja Facebook oldalán. Mára pedig Dorkának több ezer követője illetve megrendelője van, akik imádják munkáit. A kezdetekről, nehézségekről és a hova tovább kérdéséről beszélgettem a fiatal és rendkívül tehetséges lánnyal.
Úgy tudom képesítés nélkül vágtál bele annak idején a táskatervezés illetve ékszer készítés rejtelmeibe. Azóta is csupán magadat képzed, vagy esetleg folytatsz ilyen téren tanulmányokat?
Valóban autodidakta módon kezdtem bele, ami azóta is folyamatos. Sokat latolgattam, hogy elkezdjek-e konkrét tanulmányokat ezzel kapcsolatban, azonban úgy érzem, hogy ehhez valakinek vagy van érzéke, vagy nincs. A többit pedig a gyakorlat adja, nem véletlenül „gyakorlat teszi a mestert”. Nem éreztem és nem is érzem szükségességét az efféle tanulmányoknak, talán ettől lesz az én márkám más, mint a többi.
Mikor döntötted el, hogy tervezéssel fogsz foglalkozni? Mindig is nagy álmod volt vagy inkább hirtelen ötlettől vezérelve kezdtél bele?
Nagyjából 3-3,5 éve merült fel bennem a gondolat. Teljesen más szemszögből nézem ezt, mint a tervezők vagy designerek, számomra adott volt a vállalkozói szféra. Egyrészt, mert ezt tanultam, másrészt a családom is ezt a példát mutatta. Tudtam, hogy vállalkozni szeretnék, csak azt nem, hogy mivel fogok foglalkozni. Valójában mindig szerettem a kreatív dolgokat, valamint az életemben általában a dolgok a véletlennek köszönhetőek. Hobbiként indult és valójában megalapozta az egész jövőmet – mégsem görcsöltem vagy készültem rá tudatosan. Pont ezért imádom!
Az oldaladon azt olvasni, hogy a bőr iránti vonzalmad rendkívüli. Honnan ez a „szerelem”?
A bőrös szerelem is nagyon véletlenül indult. Egy zsák hulladék bőrbe szerettem bele, amit először ki akartam dobni – a nagy szerelmek is így indulnak általában. Kísérleteztem vele és végül már el sem tudtam képzelni, hogy más anyagot használjak. Az egyik legtermészetesebb anyag, időtálló és utánozhatatlan. Mindenki gyűjt valamit, én a bőröket, imádom az összest, legyen az különleges, csillogó, egyedi textúrájú, szőrös, hologramos és még sorolhatnám.
Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy létrehozod a saját márkádat?
Már a legelején. Igaz, hogy hobbiból és véletlenszerűen indult az egész, azonban azóta teljesen tudatosan építem. Nem szeretek semmit a véletlenre bízni, a száz százalék nálam kevés, úgy gondolom egy saját márka – ha valóban jól akarja csinálni az ember – nagy felelősség. Rengeteg jogi és szakmai háttérrel, amiket az ember az évek folyamán magának tapasztal ki.
Mennyire volt nehéz a nulláról beindítani a vállalkozást?
Nagyon! De minél nehezebb, annál nagyobb a sikerélmény. Rengeteg feladat, kihívás áll mögöttem/előttem, de ettől szép az egész. Ha ma megnézem, hogy mi van már mögöttem, akkor is büszke vagyok arra, amit elértem, illetve tudom, hogy még rengeteg lehetőség és kihívás vár még rám. Természetesen ezt nem lehet teljesen egyedül csinálni, egyrészt a családom, legfőképp anyukám, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez az egész létre jöjjön, valamint van egy szuper csapat, akik nélkül nem menne.
Kaptál bármiféle háttérsegítséget vagy teljesen önállóan és egyedül menedzselted magadat?
Kezdetben a családomtól kaptam anyagi segítséget, hiszen 19-20 évesen nem ment volna teljesen egyedül, azonban a marketing és egyéb feladatokat egyedül láttam el. Később folyamatosan voltak pozíciók, amiket betöltöttek barátok, ismerősök – majd később a leginkább a feladatra megfelelő emberek. Mára már hat fős csapatunk van, illetve rengeteg olyan barátom és ismerősöm, aki nagyon sokban hozzájárul ahhoz, hogy haladjunk az úton előre. Kezdőként fontos megtanulni, hogy vannak dolgok, amiket egy idő után ki kell adni a kezünkből egyrészt, mert nem vagyunk szuperhősök és egy nap így is úgy is csak 24 órából áll, másrészt lehetőséget kell adni, hogy más is bizonyítson. Vannak dolgok, amikhez ragaszkodom, ilyen pl. a Facebook és Instagramra posztolás, valamint az egyedi rendelések, amiket mivel nagyon szeretek, nem szívesen adnám ki a kezemből.
Milyen stílusban alkotsz?
Ezt nehéz meghatározni egy szóval. A legjellemzőbb a letisztultság, azonban talán pont az a jó a termékekben, hogy mindenki magáénak tudja, mindenki a saját stílusához tudja formázni.
Van bármi, ami inspirálja az alkotási folyamatot?
Igen, a maximalizmusom. Még el sem érem a kitűzött célt, de már gondolkodom a következőn.
Kit tartasz a legnagyobb példaképednek?
Nincs konkrét példaképem. Felnézem anyukámra, valamint rengeteg embert tisztelek a munkássága miatt.
Az alkotásban egyedül veszel részt vagy van/vannak, akik segítenek?
A tervezés kizárólag az én feladatom, ebben nem vagyok csapatjátékos. Azonban a gyártásban a varrodám segít, hiszen nagy mennyiségről van szó és ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a kézzel készült minőségi darabokat egyrészt megfelelő szaktudásra, másrészt gyorsaságra van szükség.
Mik a terveid a jövőre nézve? Úgy gondolod, hogy mindig tervezéssel fogsz foglalkozni, vagy esetleg van bármilyen B terved is?
Szeretnék hosszú távon a tervezéssel foglalkozni, azonban úgy gondolom, hogy egy élet túl rövid ahhoz, hogy csak egy dologgal foglalkozzam. Nagyon érdekel a gasztronómia, illetve szívesen tanulnék borásznak, mindkét ág felé kacsingatok és a táskák karrierjének építése mellett szeretnék mással is foglalkozni. Illetve nyugdíjas koromban majd kertészkedni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: