Csak asszertívan! – Avagy a sikeres kommunikáció titka

Mindenütt azt halljuk, hogy egy-egy sikeres tárgyalás vagy állásinterjú kulcsa nem más, mint a megfelelő kommunikáció. Jó-jó, de ez tanulható? Kérdezhetnénk, hiszen van, aki természeténél fogva tűzről pattantabb. Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy vajon mitől lesz egy-egy interjú végkimenetele pozitív és amióta én magam is kommunikációt tanulok az egyetemen, részben meg is kaptam a választ a kérdéseimre. A kulcs bizony az asszertív viselkedés. De az meg mi? Eszik? Vagy isszák?

Az asszertivitásról általában

A szakemberek elméletei alapján az ember kommunikációja három féle lehet: agresszív, szubmisszív és asszertív. Ez utóbbi azon önérvényesítési forma, melynek során a kommunikációs felek az ún. win-win stratégiát alkalmazva nyertesként kerülnek ki. Ugyanis az asszertív kommunikáció során úgy igyekszünk érvényesíteni az akaratunkat, hogy közben nem bántunk, alázunk meg senkit, arra törekszünk, hogy a másik fél érdekei se sérüljenek. Ezen szemlélet alapján tehát egy tárgyalási szituációban nincsenek vesztesek, optimális esetben mindenki győztesen kerül ki. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy tudjuk megmondani, ha számunkra nem megfelelőek az ajánlott opciók. Asszertív az is, ha elállunk a tárgyalástól, mert a kimenetel nem felel meg a személyes igényeinknek. Az asszertív kommunikáció remek konfliktus kezelő módszer, de ha tudatosan igyekszünk megtanulni, akár a mindennapi életünk részévé is válhat.

Az asszertív kommunikáció alapelvei

Az első és legfontosabb alapelvek egyike az alapos önismeret. E nélkül ugyanis majdhogynem lehetetlen elsajátítani az asszertív kommunikáció alapjait. Ha úgy érzed nem vagy rendben magaddal, de feltétlenül változtatni szeretnél az életeden, kitörni az agresszivitás vagy szubmisszivitás korlátai közül bátran kérd szakember segítségét. Hidd el ebben semmi szégyellni való nincsen, ugyanis hosszútávon az asszertív kommunikációval érhetjük el a legnagyobb sikereket.

1. Fontos, hogy az asszertív viselkedés során a harmóniára törekedjük, arra bizonyos belső békére, ugyanis nem hiába mondják, hogy „amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten” Az asszertív ember végső soron felelősséget vállal, elfogad és ad. Türelemmel bír és mindig nyugodt. Ezek az alappillérek, e nélkül nem létezik az asszertivitás.
 

2. Lényegi kérdés, hogy asszertívak ne csupán szóban legyünk. Használjuk non verbális csatornáinkat is, úgy, mint a mimika, gesztusok, testbeszéd, ugyanis csak ezek együttesével válik kommunikációnk őszintévé, hitelessé.
 

3. Az asszertivitást gyakorló ember rugalmas, nyitott, némiképpen alkalmazkodó, a csökönyös, makacs, merev személyek kevésbé képesek az asszertivitás hosszú távú gyakorlására. Emellett rendkívül fontos, hogy megértsük beszélgető,- tárgyalópartnerünk érdekeit is, hiszen empátia nélkül tulajdonképpen az egész mit sem ér.

 
Könnyű?

Nem! De tanulható. Az asszertív kommunikáció nagy adag türelmet és tanulási hajlandóságot igényel. Azonban, ha igyekszünk befelé figyelni, a saját belső hangjainkra és megpróbáljuk minél jobban feltérképezni saját igényeinket, akkor a sokkal könnyebben fog megfogalmazódni kifelé, a külvilág számára is. Ezt a legkönnyebben „én üzenetek” segítségével érhetjük el, melyről bővebben következő írásomban szeretnélek beavatni téged kedves olvasó.
 

Addig is barátkozz a fentebb említett alapelvekkel, és ha úgy érzed felkeltette érdeklődésedet a téma, szeretettel várlak téged a jövőben is. Nem sokára „én üzenetben” fogunk beszélgetni!

MÉG! MÉG! MÉG! – Ajánlott olvasmány a témában: Győrffy Éva – Mikor kell fellépni?