Cirka egy éve már, hogy elköltöztem otthonról, azóta pedig hónapról hónapra laktam be a teret. Igyekeztem minden zugot egy kicsit a saját ízlésem szerint formálni, szerettem volna, ha a helyiségekből visszaköszön a személyiségem, az, amiben hiszek. Persze mondanom sem kell, hogy akadnak napok, amikor a káosz, mint olyan új értelmet nyer, de ilyenkor mindig próbálom felszívni magam és valami rendet teremteni. Bár nem hiába mondják, hogy a zseni átlátja a káoszt, hiszen a saját rumlimban, mindig meglátom valahol mélyen a rendszert, de ez legyen egy másik történet. Ma sokkal kellemesebb vizekre eveznék, ugyanis végre valahára, ahogy már fentebb említettem közel egy év után elkészült a nappalim, ami multi funkciójánál tekintve már nagyon esedékes volt.
Hogy miért is? Egyfelől azért, mert bár a lakás rendkívül tágas mégsem volt olyan helyiség, ahol kényelmesen elnyúlhatunk vagy egy gőzölgő kávé társaságában csacsoghatunk, hiszen a hálószobájába nem invitál be csak úgy valakit az ember, a konyha erre nem feltétlenül alkalmas, az előszoba pedig… nos, hát az mégis csak az előszoba. Így a nappali, mint olyan már nagyon váratott magára ebből a kiemelkedő szempontból is, na meg persze azért is, hogy végre legyen egy terület, ahol van lehetőségem dolgozni.
Home office
Bizony igen! Mint azt többen tudjátok – főleg azok, akik a blog indulása óta itt vagytok – otthonról dolgozom, így mindenképpen szükségem van egy olyan térre, ahol önfeledten, kreatív környezetben tudok dolgozni. Ennek megteremtése az elmúlt néhány évben folyamatosan a vesszőparipám volt. Asztalok jöttek és mentek, szélmalomharcot vívtam saját magammal, sőt elkeseredésemben még irodát is béreltem hátha az a megoldás minden felmerülő hatékonysági problémámra, de a dolog nem hozta meg a várt eredményt, így inkább az irodát is visszamondtam. Író vagyok, újságíró, kreatív szakember és nem tudok megteremteni magamnak egy kis zugot, ahol végre nem csak munkaként tekintek arra, amit úgy egyébként szívből csinálok? Röhej! De, akkor mégis mi tartott vissza attól, hogy a nappali egy sarkát irodává alakítsam? Mutatom!
A nappali passió
A nappalimról, amit elsődlegesen tudni érdemes, hogy hatalmas, nagyjából huszonkét négyzetméteres, így tulajdonképpen akár táncolhatnék is benne, ha úgy tartaná úri kedvem. Tavaly, amikor birtokba vettem az új lakást anyagi okoknál fogva odáig jutottam el, hogy kifestettem és leparkettáztattam. Bútorok nuku, dekorációról és enteriőrről pedig már ne is beszéljünk. Ráadásul a lambéria egyik része is hiányzott, ennek megoldása pedig időhiányában váratott magára egészen idén őszig. Amikor is drága édesapám és a főbérlőm összefogásának hála a lambéria probléma is megoldódott. Persze ettől függetlenül a szoba még mindig üres maradt volna, hiszen bútorokra továbbra sem volt pénzem, azonban a karmám úgy tűnik az utóbbi időben megjavult, ugyanis mamikám egyik kedves szomszédja felajánlott nekem egy sarokkanapét, mindezt tette teljesen ingyen. A kanapé csodaszép, szinte új, kihúzhatós, így bátran fogadhatok vendégeket is. Egy kis dohányzóasztalom volt, két szekrényt és két fotelt pedig megörököltem a dédikémtől, így tulajdonképpen néhány nap leforgása alatt végre értelmet nyert az egy éves várakozásom és lett egy csodaszép nappalim, amit önmagamhoz híven Pepco termékkel dobtam egy picit fel, természetesen a hangulat kedvéért. A dohányzóasztalon helyet kapó illóolajos párologtatót pedig az Aldiból szereztem be, jobban mondtam kaptam meg előkarácsonyi ajándék címén a mamikámtól.
De hol az iroda?
Mint ahogy említettem a tér huszonkét négyzetméteres, így bőven volt helyem arra is, hogy elszeparáljak egy kis sarkot iroda címen. Asztalom, székem volt, így már csak a hangulatot kellett megteremteni. Az asztalt pont úgy helyeztem el, hogy kilássak az ablakon, így egész nap a csodás kilátás az, ami még extrában inspirál, ráadásul a szobán két ablak található, így gyakorlatilag ez az a helyiség, ami az egész lakásban a legvilágosabb. Az asztalt igyekeztem sallangmentes dolgokkal megtölteni, csak a legfontosabbakat tettem a közvetlen közelembe és persze a laptopomat, ami nélkül gyakorlatilag semmi sem jöhetne létre. Bár még bőven van mit dolgozni, a szekrényeket például szeretném a tavasszal felújítani, tejfestékkel átfesteni, de a lehetőségekhez mérten a jelenlegi állapot sokkal szebben fest, mint az elmúlt egy évben, amikor is vagy az ürességtől kongott a szoba vagy éppen a használaton kívüli bútoroktól nem lehetett kettőt lépni. Hogy miért tartottam fontosnak elmesélni ezt a történetet? Azért mert, úgy gondolom, hogy nekünk, akik otthonról dolgozunk – bloggerek, újságírók, grafikusok, webdesignerek… stb. – feltétlenül szükséges kialakítanunk egy olyan teret, ahol inspiratív környezetben tudunk dolgozni, máskülönben a hatékonysági küszöbünk látványosan visszaesik, ami erőteljesen rányomja a bélyegét a munkákra. Persze stresszes idők mindig vannak és lesznek is, de úgy hiszem, hogy a kreatív környezet sokat segíthet abban, hogy a lelkesedésünk töretlen maradjon. A három az egyben nappalimat pedig éppen annyira szeretem, mint a három egyben Nescafemat, így azt hiszem végre megtaláltam a helyem, azt a helyet, ahol a kreatív gondolataimat tettekre tudom majd váltani.
Tetszett az írás? Akkor tarts velem továbbra is vagy kövesd Tükröm Tükröm Fb oldalát a folyamatos újdonságokért!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: