Emlékszel, amikor azt mondtad ideje lenne nekiállnom barátkozni? Eljárni, menni, mászkálni, ismerkedni? És arra emlékszel, hogy én akkor mit mondtam? Gondoltam.
Azt mondtam, hogy én nem úgy ismerkedem és barátkozom, ahogy Te. Nem azért mert az eleve rossz, mert dehogyis, csak én nem ilyen vagyok. Én máshogy működöm. Lassabban, megfontoltabban. Az évek során rájöttem, hogy nem dobhatom oda mindenki elé a barátságomat, mert visszaélnek vele. Kihasználják. Tudod az emberek már csak ilyenek. Az önzetlenséget a legtöbben még csak hírből sem ismerik, így ha valakitől önzetlenséget vélnek felfedezni, akkor máris durva hátsó szándékokat konspirálnak mögé, éppen ezért én már egészen máshogy barátkozom, mint az átlag vagy mint Te.
Annak idején a gimiben volt egy barátnőm, aki váltig állította, hogy én vagyok az a lány, akinek sok legjobb barátja van. Nos, ez akkor lehet, hogy így is volt, ám ez a sok legjobb barát többször átvert vagy megalázott és szó se róla én se vagyok szent, mert tettem rossz dolgokat, olyanokat, amikre távolról se vagyok büszke és bántottam meg hozzám közel álló embereket, de akkor jöttem rá, hogy sok legjobb barát nincs és a barát szó is úgy önmagában klisé.
Egyre jobban kezdtem hinni a kötődésekben. Tudod, meséltem neked, hogy számomra azok lesznek jelentőségteljes emberek az életemben, akikkel emlékszem az első találkozásra vagy kapcsolódásra. Nem sok ilyen ember van btw. Te vagy az egyik, de ez most talán nem is lényeges.
Ezek a kapcsolódások az évek során megtanították nekem, hogy nem kell ahhoz mindennap null-huszonnégy együtt lenni valakivel, hogy fontos legyen, hogy a klasszikus értelemben véve barát legyen.
Szerencsés vagyok, mert olyan emberek vesznek körül, mind régi kapcsolódások, mind újak, akik mindig hozzáadnak valamit ahhoz, aki én vagyok. Tőlük leszek teljessé és ők azok akik hisznek, bíznak bennem és ez a hit, illetve bizalom kölcsönös. Veled is! Tudom, hogy te is hiszel és bízol bennem és azt is tudom, hogy tudod én is benned. Az, hogy most éppen nem úgy kapcsolódunk, ahogy én azt eredetileg elképzeltem az meg nem jelenti azt, hogy megszűnsz fontosnak lenni. Dehogy! Mert az összeköttetés épp erről szól: nem vagyunk állandóan együtt, mégis biztosítjuk a másikat a szeretetünkről. Mert erről szól a barátság és végső soron azt hiszem szerelem is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: