“Ha egyszer felülsz egy piros biciklire nem biztos, hogy újra tudsz kékre váltani.”

Néhány évvel ezelőtt másodmagammal lehetőségem volt interjút készíteni Lovasi Andrással. Emlékszem a Beck Zoli interjúm után ez volt az a pontja az életemnek s talán a karrieremnek is, amire a legbüszkébb vagyok.

Az egész interjúból egy momentum maradt meg igazán, ami aztán a cikk címében is szerepelt és aminek a jelentősége máig elkísér: “ha egyszer felülsz egy piros biciklire nem biztos, hogy újra tudsz kékre váltani.” Ez a mondat azóta rendre ott motoszkál a fejemben és amikor különböző elvárásrendszerek vagy döntéshelyzetek küszöbén, derekán, ahogy tetszik állok, akkor minduntalan újra 2014-ben találom magam a Pécsi Est Cafe backstage-ben, és látom magam előtt a kanapén fekvő Lovasit, aki gyakorlatilag zsigerből tolja az életbölcsességeket. 

Azóta – persze nem feltétlenül tudatosan – de ez a mondat miszerint “ha egyszer felülsz egy piros biciklire nem biztos, hogy újra tudsz kékre váltani.” egyfajta tételmondata lett az életemnek és bármikor, amikor útelágazáshoz érkeztem szinte rendre az eszembe jutott. “Akarom én ezt” “Kell ez nekem” “Ez a jó döntés” – ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak mindig a gondolataimban, amikor a megalkuvás, mint olyan felütötte a fejét. Hiszen, ha jól belegondolunk ez semmi másról nem szól, mint arról, hogy hajlandóak vagyunk-e bármiféle kompromisszumot kötni. Már magával a kompromisszum szóval problémáim vannak, ugyanis számomra a kompromisszum magával hordozza a veszteség metaforáját, hiszen valaki a kompromisszum által fel fogja adni a saját elveit és akármennyire is igyekszünk bemesélni, hogy ez win-win hát baszná meg az isten ez nem az. 

Érdekes egyébként, hogy egy-egy ilyen kulcsmomentum milyen szinten képes befolyásolni az életed, hiszen a Lovasival készült interjúm volt talán az egyik olyan, ami miatt sziklaszilárdan tudtam, hogy én bizony tényleg újságíró leszek. Persze számos egyéb dolog is befolyásolt, úgy nyolc éves koromtól kezdve, de ez a pillanat volt az, ami után biztosan tudtam, hogy az út, amin haladok helyes. 

Az életem most ismét egy fordulóponton van, talán itt dől el a további sorsom, de az egész biztos, hogy most egy piros biciklin ülök és sok-sok év után biztos vagyok benne, hogy nem akarom újra a kéket.