{"version":"1.0","provider_name":"T\u00fckr\u00f6m T\u00fckr\u00f6m","provider_url":"https:\/\/tukromtukrom.cafeblog.hu","author_name":"gpetrus","author_url":"https:\/\/tukromtukrom.cafeblog.hu\/author\/gpetrus\/","title":"csak laz\u00e1n!","html":"

\"csak laz\u00e1n, m\u00e9ly leveg\u0151, \u00e9s \u00e9nek nincs itt f\u00e9lelem, hisz szabad vagy az \u00e9let \u00f6r\u00f6k, a l\u00e9lek v\u00e9gtelen... \"<\/strong><\/em>\n(punnany massif<\/a>)<\/strong><\/em><\/p>\nHihetetlen dolgokat produk\u00e1l az \u00e9let. H\u00e9tf\u0151 \u00f3ta dolgozom a napk\u00f6ziben, de abban a pillanatban, ahogy \u00e1tl\u00e9ptem az ismer\u0151s \u00e9p\u00fclet kapuj\u00e1t elkapott egy r\u00e9gi, j\u00f3les\u0151 \u00e9rz\u00e9s. Hirtelen \u00fajra 1994-ben voltam, \u00e9ppen csak bet\u00f6lt\u00f6ttem a h\u00e1rmat \u00e9s hiszt\u00e9rikus s\u00edr\u00e1sok k\u00f6zepette kapaszkodtam az any\u00e1mba, aki igyekezett beszoktatni az \u00f3vod\u00e1ba.\n\n\"large149\"<\/a>Nem tudom, hogy ez val\u00f3ban megt\u00f6rt\u00e9nt-e, vagy ebben a form\u00e1ban t\u00f6rt\u00e9nt-e, de van egy ilyen eml\u00e9kem. Igaz\u00e1n val\u00f3snak tetszik, behunyom a szemem \u00e9s l\u00e1tom magam h\u00e1rom\u00e9vesen, ahogy toporz\u00e9kolok, b\u00e1r a helyzet az, hogy a csal\u00e1di vide\u00f3 felv\u00e9teleknek h\u00e1la vagy nem h\u00e1la rengeteg sok \u201ekamu\u201d eml\u00e9kem van. Olyan helyzetek, amikre tulajdonk\u00e9ppen nem is eml\u00e9kszem, tal\u00e1n meg sem t\u00f6rt\u00e9nt, m\u00e9gis beiv\u00f3dott az agyam egy kis rejtett zug\u00e1ba.\n\nMost csaknem h\u00fasz \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb \u00fajra \u00e1tl\u00e9ptem pontosan ugyanazokat a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6ket, csak \u00e9ppen most a m\u00e1sik oldalon vagyok. M\u00e1r nem \u00e9n vagyok a hiszt\u00e9rikus, toporz\u00e9kol\u00f3 h\u00e1rom\u00e9ves. Most \u00e9n vagyok a majdnem feln\u0151tt huszon\u00e9ves, aki picikkel van k\u00f6r\u00fclv\u00e9ve. Akik\u00e9rt felel\u0151s vagyok, akikre figyelni, vigy\u00e1zni kell. Akiket egy percre sem hagyhatsz szem el\u0151l.\n\n\"large151\"<\/a>\n\nAnnak idej\u00e9n, amikor m\u00e9g a m\u00e1sik csapatban j\u00e1tszottam, gyan\u00fasan k\u00f6rber\u00f6h\u00f6gtem volna az illet\u0151t, aki azt mondja, hogy egy nap itt fogok dolgozni. F\u00e9lre \u00e9rt\u00e9s ne ess\u00e9k nem az\u00e9rt, mert b\u00e1rminem\u0171 gondom van ezzel az \u00e1ll\u00e1ssal. S\u0151t! Egyszer\u0171en csak elk\u00e9pzelhetetlennek t\u0171n\u0151 helyzet lett volna. Gyermek\u00e9veimet ezen int\u00e9zm\u00e9ny falai k\u00f6zt t\u00f6lt\u00f6ttem s b\u00e1r \u00f3vod\u00e1sk\u00e9nt im\u00e1dtam\u2026mert \"large152\"<\/a>ugye n\u00e9h\u00e1ny nap alatt feldolgoztam a feldolgozhatatlan, hogy az any\u00e1m otthon maradt. Kisiskol\u00e1sk\u00e9nt m\u00e1r nem volt a sz\u00edvem cs\u00fccske. J\u00f3 tanul\u00f3 voltam, b\u00fcszke sz\u00fcl\u0151k els\u0151 sz\u00fcl\u00f6tt csemet\u00e9je, valami m\u00e9gis hib\u00e1dzott. Nem \u00e9reztem magam hasznosnak, annak ellen\u00e9re sem, hogy \u00e1ll\u00edt\u00f3lag (!) okosabb voltam az \u00e1tlagn\u00e1l.\n\nSosem \u00e9reztem magam okosabbnak az \u00e1tlagn\u00e1l. Im\u00e1dtam j\u00f3 tanul\u00f3 lenni \u00e9s 12 \u00e9ves koromig ki sem kopott bel\u0151lem a versenyszellem, de valami\u00e9rt m\u00e9gis mindig \u00fagy \u00e9reztem, hogy bizonyos tan\u00e1rok- di\u00e1kok-ott dolgoz\u00f3k begy\u00e9ben vagyok. Pedig csak egy gyerek voltam, annak ellen\u00e9re is, hogy piszok egy fant\u00e1zi\u00e1m volt \u00e9s kem\u00e9ny v\u00e9lem\u00e9nyeket form\u00e1ltam m\u00e1r akkor is.\n\nAzt hiszem hamar kialakult a szem\u00e9lyis\u00e9gem azon r\u00e9sze, ami a t\u00f6retlen makacss\u00e1gom\u00e9rt felel\u0151s. Tal\u00e1n t\u00e9nyleg beler\u00fagtam m\u00e1sokba a szavaimmal, \u00e9s ahogy id\u0151s\u00f6dtem igyekeztem minden kimondott sz\u00f3 el\u0151tt t\u00edzig elsz\u00e1molni. Mert h\u00e1t ki vagyok \u00e9n, hogy \u00edt\u00e9lkezzem\u2026jogtalanul m\u00e1sok feje felett p\u00e1lc\u00e1t t\u00f6rni, pl\u00e1ne alig t\u00edz \u00e9vesen. Iszony\u00fa lehettem bel\u00e1tom.\n\nM\u00e9gis \u00e9letem legszebb \u00e9vei voltak. Soha nem voltam mag\u00e1nyos \u00e9s sosem kellett azon gondolkodnom, hogy kit h\u00edvok meg a sz\u00fclet\u00e9snapomra. Ma m\u00e1r csup\u00e1n csak egy maroknyi bar\u00e1ttal veszem k\u00f6rbe magam, mert annyiszor mentem testtel a t\u0171zbe \u00e9s annyi sebet szereztem, hogy megtanultam a leck\u00e9t. M\u00e1r tudom kik azok, akik m\u00e9lt\u00f3k arra, hogy a bar\u00e1tjuk legyek. Oda-vissza, k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen, \u00e9rdekekt\u0151l mentesen. Ezek m\u00e1r nem is h\u00e9tk\u00f6znapi \u00e9rtelemben vett bar\u00e1ts\u00e1gok, hanem er\u0151s, elv\u00e1laszthatatlan k\u00f6tel\u00e9kek.\n\n\"OLYMPUS<\/a>S most h\u00fasz \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb ism\u00e9t az ismer\u0151s falak k\u00f6z\u00f6tt t\u00f6lt\u00f6m a napjaim \u00e9s \u00fagy \u00e9rzem \u00e9letem legszebb napjai, h\u00f3napjai, \u00e9vei \u00e1llnak el\u0151ttem. Furcsa, bizserget\u0151 \u00e9rz\u00e9s, m\u00e9g szoknom kell a helyzetet, vissza kell, libbenem abba az \u00e9letbe, amikor csak k\u00e9th\u00e1znyit s\u00e9t\u00e1lok a helyre, ahol a napom egy r\u00e9sz\u00e9t t\u00f6lt\u00f6m. Meg kell szoknom, hogy el\u00e9g csak 7kor-negyed 8kor kelnem, hogy be\u00e9rjek. M\u00e9gis mindennap, amikor \u00e1ts\u00e9t\u00e1lok, \u00e1tfut az agyamon, hogy minden rosszul siker\u00fclt bar\u00e1ti kapcsolatom ellen\u00e9re im\u00e1dom ezt a falut. Im\u00e1dok itt \u00e9lni, mert itt voltam gyerek, itt n\u0151ttem fel, itt j\u00e1tszottam kifullad\u00e1sig vagy vertem \u00f6ssze a bar\u00e1tn\u0151met. (jelzem vissza\u00fct\u00f6tt)\n\nMeg kell szoknom, hogy az \u00e1ltal\u00e1nos iskolai nagy szerelmem \u00e9desanyj\u00e1val dolgozom egy\u00fctt. Annak ellen\u00e9re is, hogy ezer meg ezer \u00e9ve nem t\u00e1pl\u00e1lok a fi\u00fa ir\u00e1ny\u00e1ba bar\u00e1ts\u00e1gn\u00e1l k\u00fcl\u00f6nb \u00e9rz\u00e9seket. M\u00e9gis furcsa, m\u00e9g \u00fagy is furcsa, hogy szinte azonnal megtal\u00e1ltuk a k\u00f6z\u00f6s hangot.\n\nUgyan m\u00e9g csak h\u00e1rom napja vagyok itt, beler\u00e1z\u00f3dom, \u00fagy \u00e9rzem. Remek\u00fcl telnek a napjaim, \u00e9vek \u00f3ta nem keltem reggelente mosollyal az arcomon, m\u00e9g akkor, sem amikor az \u00e1ll\u00edt\u00f3lagos szerelmem mellett \u00e9rt utol a reggel. \u00c9vek \u00f3ta egyszer sem \u00e9reztem magam igaz\u00e1n hasznosnak, valamire val\u00f3nak \u00e9s tal\u00e1n \u00e9ppen ebb\u0151l fakad\u00f3an l\u00e1zadtam \u00e9s sz\u00edtottam magam k\u00f6r\u00fcl a fesz\u00fclts\u00e9get. \u00c9vek \u00f3ta nem voltam boldog. De most hirtelen minden molekula a hely\u00e9re ker\u00fclt, mi\u00f3ta megtanultam laz\u00e1n kezelni a dolgokat \u00e9s a visszah\u00faz\u00f3 megjegyz\u00e9seket elengedni a f\u00fclem mellett, az\u00f3ta minden reggel mosolyogva sz\u00fcrcs\u00f6l\u00f6m hol a csokis, hol a mogyor\u00f3s, hol pedig a van\u00edli\u00e1s cappuccinot. (Mindh\u00e1rmat szeretettel aj\u00e1nlom, mert nevets\u00e9gesen olcs\u00f3n lehet hozz\u00e1jutni a Sparban. ;) R\u00e1ad\u00e1sul \u00e9szveszt\u0151en finom. :) )\n\n[youtube=http:\/\/www.youtube.com\/watch?v=vI80QjfYpgk&w=560&h=315]","type":"rich"}