{"version":"1.0","provider_name":"T\u00fckr\u00f6m T\u00fckr\u00f6m","provider_url":"https:\/\/tukromtukrom.cafeblog.hu","author_name":"gpetrus","author_url":"https:\/\/tukromtukrom.cafeblog.hu\/author\/gpetrus\/","title":"Egy nap","html":"

\"\"<\/a>Az elm\u00falt h\u00e1rom \u00e9s f\u00e9l h\u00f3napban gyakorlatilag nem volt olyan nap, hogy ne tettem volna fel magamnak a mi\u00e9rt k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t. Minden\u00e1ron szerettem volna magyar\u00e1zatot tal\u00e1lni arra, hogy vajon milyen esem\u00e9nyek l\u00e1ncreakci\u00f3jak\u00e9nt lyukadtunk ki m\u00e1r megint ugyanoda. T\u00falz\u00e1sok n\u00e9lk\u00fcl azt tudom mondani, hogy ez volt \u00e9letem legkem\u00e9nyebb h\u00e1rom h\u00f3napja. Ez alatt az id\u0151 alatt amellett, hogy napi szinten feszegettem a hat\u00e1raimat, arra is r\u00e1j\u00f6ttem, hogy az er\u0151, ami bennem lakozik sokkalta nagyobb \u00e9s hatalmasabb, mint amit \u00e9n els\u0151re gondoltam. Persze ezt nem azt jelenti, hogy akkor nincsenek rossz, s\u0151t nagyon rossz,\u00a0 csontig hatol\u00f3 f\u00e1jdalmas pillanatok, de minden egyes ord\u00edt\u00e1sig fajul\u00f3 f\u00e1jdalomhalmaz k\u00f6zep\u00e9n mindig tudtam, hogy akkor is fel fogok ebb\u0151l \u00e1llni, ha az kurva vil\u00e1g r\u00e1m is szakad k\u00f6zben.<\/p>\r\n

Persze az ok\u00e1t m\u00e9g mindig nem tudom. Nem tudom mi\u00e9rt b\u00e1ntott meg valaki ennyire, valaki olyan, akinek a kez\u00e9be tettem a sz\u00edvem, hogy n\u00e9zd tess\u00e9k itt van, k\u00e9rlek vigy\u00e1zz r\u00e1 nagyon. Nem tudom, hogy mi\u00e9rt \u00e9rezte \u0150 \u00fagy, hogy amikor azt mondom all in, akkor \u0151 kv\u00e1zi azt mondja game over. F\u00e1jt. Mit f\u00e1jt \u00fcv\u00f6lt\u00f6ttem, annyira kurv\u00e1ra f\u00e1jt a testem a lelkem \u00e9s gyakorlatilag a l\u00e9tez\u00e9s minden pillanat\u00e1ra csak, mint \u00e1tmeneti m\u00fal\u00f3 \u00e1llapotra tudtam koncentr\u00e1lni. Nyilv\u00e1n k\u00e9rdezhetn\u00e9tek, hogy mi a pics\u00e1\u00e9rt \u00e9ltem magam ennyire bele vagy, hogy mi\u00e9rt nem tudok csak \u00fagy tov\u00e1bb l\u00e9pni, mindenf\u00e9le hiszti vagy dr\u00e1ma n\u00e9lk\u00fcl, de erre igaz\u00e1n \u00e9n sem tudom a v\u00e1laszt. Minden vesztes\u00e9g megvisel, legyen az bar\u00e1ti vagy szerelmi kapcsol\u00f3d\u00e1s, de igaz\u00e1b\u00f3l minden az \u00e9letemb\u0151l elt\u0171n\u0151 szem\u00e9ly t\u00e1voz\u00e1sa iszony\u00faan megvisel. Ilyenkor persze mindig egy kicsit gyeng\u00e9nek \u00e9rzem magam, hogy \u00e9n nem tudok csak \u00fagy tov\u00e1bbl\u00e9pni. Hiszen, ha egy h\u00e1zass\u00e1g vagy egy viszony v\u00e9get \u00e9r, az emberek egyszer s mindenkorra elfelejtik egym\u00e1st \u00e9s gyakorlatilag \u00fagy v\u00e1lnak meg egym\u00e1st\u00f3l, mint egy elny\u0171tt cip\u0151t\u0151l vagy kab\u00e1tt\u00f3l. \u00c9n azonban senkit nem tudok elfelejteni csak\u00fagy, senkit, akihez valaha is k\u00f6z\u00f6m volt. \u00dagy gondolom, hogy minden ember k\u00fcl\u00f6nleges \u00e9s maga nem\u00e9ben \u00e9s val\u00f3j\u00e1ban feledhetetlen, olyan, akit nem lehet p\u00f3tolni. \u00c9ppen ez\u00e9rt mindig megvisel, ha egy kapcsolatom v\u00e9get \u00e9r. Nagyon nehezen viselem \u00e9s m\u00e9g nehezebben heverem ki. Emiatt persze sokkal \u00f3vatosabb lettem, mert t\u00fal f\u00e1jdalmas, ink\u00e1bb n\u00e9ha bele sem megyek semmibe, mert tudom, hogy a v\u00e9g\u00e9n l\u00e1ngra lobban majd a lelkem \u00e9s t\u0171zolt\u00f3 legyen a talp\u00e1n, aki eloltja az a t\u00fczet. Ez persze az\u00e9rt van, mert olyan apr\u00f3 r\u00e9szleteiben l\u00e1tom az embereket, hogy k\u00e9pes vagyok bel\u00e9j\u00fck l\u00e1tni. Ez\u00e9rt szakadok el nehezen, mert mindenkiben van valami, ami megind\u00edt \u00e9s \u00e9ppen ezek az apr\u00f3cska r\u00e9szletek azok, amik p\u00f3tolhatatlann\u00e1 teszik a m\u00e1sikat. Persze van egy ilyen h\u00fclye szok\u00e1som, hogy meg is akarom menteni a m\u00e1sikat, de ideje volna r\u00e1j\u00f6nn\u00f6m, \u00edgy harminchoz k\u00f6zel, hogy mindenkit nem lehet megmenteni. Mindenkinek a saj\u00e1t hib\u00e1it kell elk\u00f6vetni \u00e9s mindenkinek \u00f6nmag\u00e1nak kell r\u00e1j\u00f6nnie, hogy tal\u00e1n az \u00fat, amin j\u00e1r nem helyes. Viszont ki vagyok \u00e9n, hogy ezt meg\u00edt\u00e9ljem? Nyilv\u00e1n \u0151t is meg akartam menteni \u00e9s valahol m\u00e9g most is meg akarom, mert \u00e9rzem, tudom, hogy sokkal t\u00f6bb van benne, mint amit gondol \u00e9rez vagy \u00e9ppen hisz, de addig, am\u00edg ezt \u0151 maga nem fedezi fel, am\u00edg \u0151 maga nem l\u00e1tja meg a lelke sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t, addig \u00e9n teljesen mindegy mit mondok vagy mennyire k\u00f6t\u0151d\u00f6k vagy mennyire hiszek benne felesleges sz\u00f3cs\u00e9pl\u00e9s lesz csak minden.<\/p>\r\n

Persze ett\u0151l m\u00e9g nem sz\u0171n\u00f6k meg hinni benne \u00e9s a lelkem egy darabj\u00e1val mindig is k\u00f6t\u0151dni fogok hozz\u00e1 \u00e9s nem tudom tal\u00e1n bullshit \u00e9s ostobas\u00e1g, de \u00fagy \u00e9rzem, hogy ez nem csak r\u00e9szemr\u0151l van \u00edgy. Ennek ellen\u00e9re most megint \u00fajra kell kezdenem, \u00fajrakezdeni, hogy a m\u00faltam lez\u00e1r\u00e1s\u00e1val teret adhassak valami \u00fajnak. \u00c9p\u00edthessem a j\u00f6v\u0151m, hiszen mindennap pont annyi id\u0151m van csak am\u00edg lemegy a nap. Nyilv\u00e1n f\u00e9lek, mert, amikor \u0151 m\u00e1r nem lesz ott, akkor teljesen val\u00f3s\u00e1goss\u00e1 v\u00e1lik az, hogy ennek most ebben a form\u00e1ban v\u00e9ge. Rettenetesen f\u00e9lek t\u0151le, hogy mi lesz akkor, amikor m\u00e1r nem lesz el\u00e9rhet\u0151 t\u00e1vols\u00e1gban \u00e9s s\u00edrni tudn\u00e9k, annyira f\u00e9lek ett\u0151l a v\u00e1ltoz\u00e1st\u00f3l. Viszont most \u00e9letemben sokadj\u00e1ra megint er\u0151snek kell lennem m\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben soha nem fogom tudni, hogy mik\u00e9nt m\u00falhat majd \u00fajra el az, ami ak\u00e1r boldogs\u00e1g is lehetne.\u00a0<\/p>\r\n

 <\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/tukromtukrom.cafeblog.hu\/files\/2019\/02\/pexels-photo-556658-150x150.jpeg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}