Vágyom a szerelemre. Vàgyom arra, hogy feloldódhassak egy másik emberben, hogy a kölcsönös tisztelet és szeretet oltárán valami nagyszerű részesei lehessünk. Viszont nem vàgyom rá mindenáron. Amikor elmentél egy évvel ezelőtt, azt mondtad nekem, hogy egyszer valakinek én leszek majd az a valaki. Tudod most már egyre kevésbé hiszek ebben. Miután elmentél volt valaki, akit… Tovább »

Borzasztó furcsa, hogy az élet újra és újra megismétli önmagát. Mintha egy szüntelen körforgás állandó részei lennénk. Persze most joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy mire is gondolok, de ígérem mindjárt megérted. Emlékszem a gimire. Szinte kristálytisztán. Voltak emlékezetes, nagy és persze jó pillanatok, de voltak fájdalmas, gyötrődéssel teli percek is. Csak a szokásos,… Tovább »

Emlékszel arra, amikor tavaly azt mondtam, hogy ha ki mered pukkasztani a boldogsábuborékom, akkor arcon váglak? Ja, persze, nem emlékszel, mert az csak egy Facebook-os ömlengés volt és neked ezt így nem mondtam, bár azt hiszem elég sokszor jeleztem és utaltam rá, hogy nem szeretném, ha összetörnéd a szívem, mert már annyian taposták meg, hogy… Tovább »

Néhány évvel ezelőtt másodmagammal lehetőségem volt interjút készíteni Lovasi Andrással. Emlékszem a Beck Zoli interjúm után ez volt az a pontja az életemnek s talán a karrieremnek is, amire a legbüszkébb vagyok. Az egész interjúból egy momentum maradt meg igazán, ami aztán a cikk címében is szerepelt és aminek a jelentősége máig elkísér: “ha egyszer… Tovább »

Az elmúlt tízen x évben szentül meg voltam róla győződve, hogy velem aztán tényleg nem stimmel valami. A dühkitörések, az érzelmi hullámvasút, amin rendre lovagoltam, a pánik és persze az ingatag hangulat mind-mind arra engedtek következtetni, hogy valami nagyon nem stimmel velem és őszintén féltem tőle, hogy az elő-elő bukó sötét gondolatok egy nap teret… Tovább »

Úgy tűnik valahogy az életem állandó hullámvölgyek és periodikusan kimagasló hipomán időszakok váltakozásából áll. Persze erre most nyilván lehetne azt mondani, hogy kié nem, hiszen mindenkinek vannak jobb meg rosszabb napjai, de azért itt ennél jóval többről van szó. Éppen ezért azt hiszem most az egyszer igazán nyíltan kell erről beszélnem. Félek tőle, hogy lesz,… Tovább »

Amikor elmentél és végre kierőszakoltam belőled egy viszonylag épkézláb választ a miértekre, akkor gyakorlatilag három dolgot soroltál fel, ami felróható nekem, mint hiba. Azt mondtad túlságosan odaadó vagyok, túl sokat tervezek és túl bonyolult vagyok. Nos, tudod, ha így jobban belegondolok ebbe lehetséges, hogy igazad van, ám ma amikor újfent rágyújtottam egy Marlborora, akkor jöttem… Tovább »

Rendre megfogadom, hogy nem akkor most nem fogok érezni, meg nem táplálok senki iránt semmit, aztán jön valaki, akiben mégis csak látok valamit és hopp a rendszerelméletem, ami addig olyan faszán működött egyszer csak felborul. Az utóbbi nyolc hónapot a pokoljárással tudnám definiálni és nem ez távolról sem valami kurva nagy mártírszerep. Nem! Mert, amikor… Tovább »

A közösségi médianak hála rendre szembesülhetünk több évvel ezelőtti önmagunkkal. Napi szinten láthatjuk, hogyan is néztünk ki egy, kettő, három, öt vagy akár tíz évvel ezelőtt. Tudod a a tavalyi fotóimat nézegetve rájöttem, hogy ez az egy év, mit egy év…néhány hónap bőven hagyott nyomot az arcomon. Érdekes, hogy minden trauma minden bánat és minden… Tovább »

Fura hogy azt gondolod a világom csak körülötted forog. Írok az érzéseimről igen, mert számomra az írás feloldozás. Menedék, óvóhely. Írás közben világokat hozhatok létre vagy válthatok meg, ezzel pedig a lényem egy olyan részét tudom szabadjára engedni, ami a szürke hétköznapok alkalmával képtelen létezni. Írás közben felszabadult vagyok, gondtalan az írás hatalmával pedig méretes… Tovább »