Néhány évvel ezelőtt szentül meg voltam róla győződve, hogy a stressz az én életemet majd nyilvánvalóan elkerüli, hiszen próbálok majd mindent úgy csinálni, hogy ne üsse fel a fejét. Persze ennél a kijelentésemnél alig voltam 13-14 éves, alapjaiban véve egész mások voltak a stressz forrásaim. Maximum azon tudtam aggodalmaskodni, hogy nem tanultam eleget a másnapi dolgozatra.
Ma azonban egész másként áll a helyzet. Az állandó rohanás az életem szerves része. Bár imádom a munkám, néha mégis jó lenne egy kicsit lazítani – mindezt persze úgy, hogy közben teljesen kikapcsolom az agyam – elmélyülni és hagyni, hogy átjárjon a nyugalom. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet éljek annak ellenére is, hogy állandó késésben vagyok önmagammal, kifejlesztettem egy négy lépcsős folyamatot, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy már ne forgolódjak álmatlanul éjjelente. Mert bizony az állandó aggodalmak, a stressz olyannyira az agyamra ment, hogy rengetegszer bámultam éjjelente a plafont, így pedig az mókuskerékből nem láttam menekülő utat. Ám nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nem mehet tovább és lépni kell valamilyen irányba, így elkezdtem olyan dolgokra és belső hangokra figyelni, ami eddig nem volt jellemző rám.
A függetlenségem előnye
Sokan és sokszor kérdezik meg tőlem, hogy nem e vagyok magányos, nem e hiányzik egy társ az éltemből. Ilyenkor akár meg is sértődhetnék, de az esetek többségében mosolyogva csak annyit válaszolok: Majd ha az a bizonyos személy be akar toppanni az életembe, akkor be is fog én pedig tudni fogom, hogy ő az. Abban azonban biztos vagyok, hogy ez a néhány évnyi egyedül töltött idő csak megerősít, hiszen így egymagam kell helyt álljak élesebb szituációkban is. Nincs, kire támaszkodjam, de ettől nem esem kétségbe, mert legalább be tudom magamnak is bizonyítani, hogy effektíve bármire képes vagyok külső segítség nélkül. Ennél csodálatosabb érzés pedig aligha létezik.
Úgyis lesznek mélypontok
Fontosnak tartom, hogy el tudjuk fogadni: mélypontok bizony mindig is lesznek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy elbuktál volna, csupán annyit tesz, hogy egy újabb megoldandó feladattal szembesít az a bizonyos valami, amit úgy hívunk élet. Ez nem baj, csak éppen tudnunk kell kezelni. Sokáig úgy éltem, hogy ha egy mélyebb időszakára csúszott az életem, hogy bezárkóztam a szobámba, sírdogáltam és látványosan szenvedtem. Ám a problémát nem oldottam meg. Hogy is oldhattam volna meg a szobámban ülve? Emlékszem, amikor egy teljes éven át nem volt munkám. Minden álló nap aggódtam, hogy mi lesz ennek a végkimenetele. Napi szinte 5-10-15 önéletrajzot küldtem szét, de közben folyamatos aggódás jellemezte a napjaimat. Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy ha nem engedem el a feszültséget, ha nem nézek szembe evvel a félelemmel, akkor a büdös életben nem lesz munkám. Akkor született meg a blogom. Naponta írtam az újabb és újabb bejegyzéseket, vizualizáltam, hittem magamban és kicsit ésszerűbb keretek között küldözgettem azokat az életrajzokat. Nagyjából két hónapon belül lett is állásom. Hogy ennek vagy a szerencsének köszönhető-e azt nem tudom. Talán kicsit mindkettő.
Kapcsolj ki!
A legnagyobb hibát akkor követjük el, ha nem hagyunk magunknak időt a pihenésre. Robotolunk 0-24 és nem engedünk néhány percet, órát, napot arra, hogy a pihenésé legyen a főszerep. Pedig a kikapcsolódás fontos, legyen ez akármi. Ha lehetőség engedi egy hosszúhétvége egy csodás wellness hotelben, ám ha ez nem oldott, akkor akár már napi 30 perc mozgással fel tudod annyira tölteni a tested és lelked, hogy sokkal kevésbé fogsz aggodalmaskodni. Számomra a mozgás beiktatása megváltás volt, azóta sokkal intenzívebb és tartalmasabb gondolataim támadnak, sokkal hatékonyabban dolgozom, és észrevehetően kevesebbet aggodalmaskodom. Hát mi ez, ha nem siker?
Ne dramatizáld túl!
Nekünk, embereknek a legnagyobb hibánk, hogy hajlamosak vagyunk túlgondolni mindent. Ilyenkor pedig a hibázás lehetősége is a duplájára nő. Sokszor jóval többet látunk bele bizonyos helyzetekbe, avval foglalkozunk mit is gondolhat rólunk a másik. Ha valami nem sikerül kétségbe esünk és észre sem vesszük az orrunk előtt lévő lehetőségeket. Ahhoz, hogy a stressz minimálisra csökkenjen az életünkben fontos, hogy higgadtan kezeljük a helyzeteket.
Elmesélek egy történetet: van egy Posta Bankos megtakarítási számlám, ahova minden hónapban meghatározott összeget utalok. A múlt havi egyenleg értesítőm szerint sokkal kevesebb összeg halmozódott fel rajta, mint amennyinek lennie kellene. Teljesen kétségbe estem, alig bírtam aludni. Aztán másnap reggel írtam nekik egy mail, hogy mi is a helyzet. Ők készségesen megnyugtattak, hogy ez még az előző elszámolási időszakra vonatkozik, tehát alaptalan volt a félelmem. Ennek ellenére az éjszakám borzalmas volt, pedig gondoltam, hogy valami hasonló állhat a háttérben.
Ezért fontos, hogy igyekezzünk mindig higgadtan kezelni az efféle szituációkat. Mielőtt méregbe gurulnánk, mérlegeljük: megéri ez egyáltalán?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: