Főállású blogger leszek! Hogyan csináljam?

Annak idején, amikor 2013-ban elkezdtem virtuális naplót írni egyáltalán nem a pénz motivált. Sőt, még csak ismertségre sem vágytam, egyetlen célom volt, hogy kiírjam magamból a gondolataim, az érzéseim, beszéljek arról, ami foglalkoztat. A blogom erre remek lehetőséget biztosított, egy olyan platformot hoztam ezáltal létre, ahol bátran mertem önmagam lenni, ahol nem voltak korlátok. Persze ezt már többször elmondtam, hogy tizennégy éves korom óta tisztában voltam a ténnyel, hogy írni szeretnék, csak éppen a hogyan, miért, kinek kérdése nem tisztázódott le bennem rendesen. Aztán, akkor 2013-ban valami megváltozott bennem, irányt vett a blogom és körvonalazódni kezdett az, ami odáig csak motoszkált a fejemben. Hogy miért beszélek most erről? Máris mutatom!

Az utóbbi napokban, hetekben folyamatosan böngésztem a különböző FB csoportokat, úgy, mint a KKV vagy Magyar Bloggerek csoportja. Bár már lassan négy éve dolgozom független újságíróként, azaz vállalkozóként, de ez idáig nem fektettem nagy energiát a csoportok böngészésébe. Egyedül dolgoztam, volt megrendelésem bőven, de egy ideje már csapattal nyomulok, így célszerűnek látom a releváns csoportok követését, ahol amellett, hogy sokat tanulhatok, akár munkalehetőségre is bukkanhatok. Social media managerkent az Fb oldalak szerkesztése mellett céges blogok karbantartásával is foglalkozunk, ezenkívül grafikai anyagokat is készítünk a megrendelők számára. Számomra a munkám a hobbim, a szenvedélyem, a hivatásom: sokan úgy gondolják, hogy nekem mennyire baromi könnyű, pedig home office-ban tolni annyira nem egyszerű, erről már írtam is korábban egy cikket, ahol azt boncolgatom, hogy a szabadúszó életforma sem mindig fenékig tejfel. Persze sokan azt gondolják, hogy protekciós vagyok, hogy biztos volt ismerősöm a „minisztériumnál” pedig a helyzet az, hogy a jelenlegi ügyfélkörömet egyes egyedül építettem fel, mindennemű segítség nélkül. Most biztos azt kérdezed még mindig, hogy mégis mi a fenéért beszélek erről?

Nos, azért, mert az elmúlt néhány napban a fentebb említett csoportokban több helyütt felmerült, hogy mégis miként lehet újságírói, tartalomkezelői álláshoz jutni, miként lehet a bloggerkedést forintokra váltani, hogyan lehet együttműködő partnereket szerezni, szponzorokat megfogni és a többi. Ezenkívül az egyik ilyen csoportba bekerül az idei év nagy dobása is, amiben az új Glamour nagykövetet keresik. A poszt alatt egy kisebb polgárháború tört ki, hogy ez mekkora lehúzás és ezt nyilván csak mellékesként lehet végezni, na meg, hogy milyen már, hogy nem fizetnek érte és persze a tavalyi lány szidása sem maradt el. Ezenkívül olvastam a héten egy indulatos bejegyzést is, amiben a szponzor cégek kapják az ívet, röviden és tömören menjek el a francba, hogy ingyen, csupán termékért cserébe várnak el bármit is. Sorolhatnám még ezt, de inkább megpróbálok a lényegre koncentrálni és röviden összefoglalni ezzel kapcsolatosan a véleményemet.

Legyek-e Glamour nagykövet vagy sem?

Tavaly, amikor meghirdették a Glamour nagyköveti pozíciót azonnal felcsillant a szemem: kvázi influencer pozícióba kerestek valakit, aki a partner cégek termékeit, szolgáltatásait promótálja e mellé pedig szintén öt hónapra egy vadonatúj Nissan Micra is járt a popó alá. Napokig gondolkodtam rajta, hogy adjam-e be a pályázatomat, de aztán arra a döntésre jutottam, hogy ez biztos pesti lányoknak szól elsősorban, másodsorban én ehhez még picike hal vagyok. Időközben persze a pályázat lezárult, melynek nyertese Miták Berni lett. Bernit jó ideje követtem a különböző social media felületeken, tetszett a munkássága, így örültem annak, hogy ő töltheti be ezt a megtisztelő posztot. Igen, azt gondolom, hogy ez a poszt igenis megtisztelő és bár fogalmam sincs, hogy pénzbeli juttatás járt-e az öt hónapnyi munkáért, de azt gondolom nem is ez a lényeg. Referencia, előmenetel és tapasztalat szempontjából remek. A napokban járt le Berni öt hónapja és a Glamour ismét meghirdette a lehetőséget, ezt egy blogger csoportban fedeztem fel. A poszt alatt csontig rágták a kérdést, hogy ez vajon kinek és miért is éri meg és akkor jött Sipos Zoli, akitől az utóbbi években online keretek között rengeteget tanultam. Zoli csak annyit kérdezett: mit kellene adniuk az ingyen ruhák és étel mellé, amikor csak közösségi média aktivitást várnak, amit amúgy is csinálna a célszemély? Elvárni persze bármit lehet, de mennyit ér, amennyit dolgozunk?

Persze lehet ujjal mutogatni a cégekre, hogy mégis mit képzelnek magukról, de példának okán a Glamour esetén számos szolgáltatást vehetünk igénybe ingyen, arról nem beszélve, hogy x ezer forint értékben ruhát, cipőt és egyéb szépségápolási termékeket vásárolhat majd magának a kiválasztott influencer, ezért cserébe semmi egyebet nem kell tennie, mint posztolnia. Nyilván lehet hisztizni rajta, hogy miért nem járt fizetés, de ha logikusan belegondolunk több száz ezer forintot spórolhatunk meg ez alatt az öt hónap alatt, ha mi vagyunk a szerencsések. Ez sokak számára remek lehetőség, hiszen lehet, hogy nagy követőtáborral rendelkeznek, de egy ilyen pozíció számos újabb megrendelést, együttműködést hozhat a blogger számára, ami hosszútávon egyértelműen nyereséget termel. Ennek fényében valóban tegyük fel a kérdést: mi az, amit mi cserébe nyújtunk és az mekkora energia befektetéssel jár?

Újságíró, tartalomkezelő lennék! Hogyan csináljam?

Szintén a napokban felmerülő kérdés, hogy miként lehet forintokra váltani a bloggerkedést. Persze vannak, akik számára ez tényleg csak hobbi, de sokan vagyunk, akik valóban írni szeretnénk, akár főállásban is. Nos, nem fogok hazudni, ez évekbe telhet, mire egyetlen forint is becsorog a bankszámlára. Kitartás, akaraterő, szorgalom. Ezek az alappillérei gyakorlatilag mindennek. Nekem közel egy év után hozott hasznot a konyhára a blog, ugyanis megnyertem egy pályázatot, aminek köszönhetően kapcsolatba kerültem az első hivatalos megrendelőmmel. Ezek után tudatosan kerestem a cégeket, volt akinek én magam írtam, de hirdettem magam különböző állás kereső portálokon is. Hosszú évekig írtam ingyen, részt vettem gyakornoki programokon és minden percét imádtam, mert tudtam, hogy ez egy nap a hasznomra lesz. Az a tapasztalatom, hogy mára valahogy ez az egész felgyorsult: hirtelen akar mindenki mindent, ráadásul az árak tekintetében is zavar van a fejekben. Fontosnak tartom elmondani, hogy ebben a szakmában – úgy ahogy sok más esetben is – az élethosszig tartó tanulás az, ami profitot fog termelni, ugyanis a folyamatosan változó trendek és aktualitások egyik napról a másikra alakíthatnak át mindent. Ez  nem úgy, megy, hogy gyere cipó bekaplak, nem lehetsz egyik napról a másikra újságíró, mert ez nem így működik. Nekem hosszú évekbe telt mire ki mertem mondani, hogy újságíró, szövegíró vagyok, pedig már egy ideje a szakmában dolgoztam, képeztem és azóta is folyamatosan képzem magam. A munkáért menni kell, profi önéletrajzot* készíteni, portfóliót építeni – amire remek lehetőség a blog – és nem feladni. Rád fognak csapni egy, kettő, akár tíz ajtót is, de ha valóban ez az a szakma, amiben érvényesülni szeretnél, akkor mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy az álmod valóra váljon. Ez nem mese habbal, ez nem az amerikai álom, ez a kőkemény valóság, amiért meg kell dolgozni. A sült galamb nem fog a szádba repülni és a cégek sem fogják azt mondani, hogy „jaj te olyan szimpi vagy dolgozzunk együtt.” Meg kell őket arról győznöd, hogy alkalmas vagy a pozícióra és ugyanez a helyzet az influencer együttműködésekkel is.  Ha egy cég felajánlja a termékét tesztelésre, akkor neked meg van rá a lehetőséged, hogy dönts: elfogadhatod, de akár vissza is utasíthatod azt. Felkeresheted Te is célirányosan a cégeket, küldhetsz kiajánlót, médiaajánlót, amiben részletezed, hogy milyen szolgáltatást nyújtasz cserébe, milyen feltételekkel tudnál velük együttműködni, de fontos, hogy mindig a win-win stratégiára törekedj. A számok sem minden esetben számítanak: persze, jó ha van szuper statisztikád, követőtáborod, de a sikeresek együttműködések nem kizárólag ezen alapulnak. Sőt, sok esetben épp a nyerő, ha Te olyat tudsz ajánlani, amit más nem. Azonban soha ne úgy kezdd, hogy „aha, oké, itt vagyok, király vagyok, terméket kérek meg lóvét”. Azt gondolom, hogy mindenkinek végig kell járnia azt a bizonyos szamárlétrát, ezenkívül fontos az alázat és az önazonosság. Példának okán én sosem vállalok el olyan megrendelést, amivel nem tudok azonosulni és ugyanez a helyzet az együttműködésekkel is. Ha csak a pénzt és a ingyen cuccot látod a dologban akkor nincs értelme. Ezért gondolom, hogy végig kell menetelni a ranglétrán: én az aljáról indultam, most talán a közepénél járok és még messze a cél. Te elindultál már egyáltalán?

Hasznosnak vélted a tartalmat? Szeretnél ehhez hasonló cikkeket olvasni? Akkor kövesd a blog FB oldalát és tájékozódj a részletekről! 

*Profi önéletrajzot készítettnél? IDE kattintva megteheted!