Judit 2010-ben kezdett fotózni, de egészen más felindulásból, mint a klasszikus fotósok. Számára nem a tájképek fotózása volt az elérendő álom, hanem valami egészen más, valami sokkal nagyobb cél. Szerette volna megmutatni a képein keresztül, hogy milyen szép is az ember, hogy mennyire nem kell a média által sugallt elvárásoknak megfelelnünk és, hogy bizony mindünkben van valami csodálatos. Párjával több projekten is dolgoznak egyszerre, szívügyük többek között a Special Fashion, de emellett Judit önbizalom növelő fotózásokat is vállal, ahol igyekszik megmutatni a magukkal elégedetlen hölgyeknek azt, hogy milyen gyönyörűek is valójában.
„Fotóimmal önbizalmat szeretnék adni Modelljeimnek, bebizonyítani, hogy „agyonretusálás” nélkül is szépek vagyunk a Magunk tökéletességében.” (J-Moments)
Mikor döntötted el, hogy fotózni szeretnél? Volt bármilyen fordulópont az életedben vagy mindig tudtad, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Nálam ez nem úgy jött, mint sok fotósnál, hogy annyira szeretek fényképezni, hogy például hajnalban felmegyek a Mecsekre, hogy megörökítsem a napfelkeltét. Nálam ez úgy kezdődött, hogy elkezdtem a húgomat, és a barátnőimet fotózni mindezt azért, hogy megmutassam nekik, milyen szépek. Észrevettem, hogy általában ugyanúgy nézzük magunkat a tükörben, a legelőnytelenebb oldalunkra fókuszálunk. Tulajdonképpen így kezdtem fotózni, a gép egy eszköz a kezemben, amivel megmutathatom, hogy milyenek vagyunk valójában, egy eszköz, ami segít, hogy másképp tekinthessünk magunkra.
A fotózást tanultad is?
Én Európai Uniós Üzleti Szakügyintézőnek tanultam a FEEK-en, és egy geodéziai műszer forgalmazó cégnél dolgozom. Tehát teljesen más szakterület. A párom – Karesz – aki velem dolgozik szintén nem hivatásos fotós, hanem építész. A fotózást a fotós barátaimon keresztül illetve magamtól tanultam és persze tanulom is.
Testvérednél és a barátnőidnél elérted a célodat?
Igen, az például egy nagyon pozitív érzés, amit nap, mint nap tapasztalok, hogy a fotók segítenek az önbizalom növelésben. Általában, akiket fotózok, utána nagyon magabiztosan néznek a kamerába és szeretik, ha fotózzák őket. Úgy kilencvenöt százalékban az a reakció, hogy „Jé, én ilyen vagyok?!” Egyszer-kétszer előfordul, hogy nem sikerül, de több mint kétszáz modellem volt eddig és körülbelül kilencvenöt százalékban elértük a célt.
Lehet, hogy rosszul gondolom, de azt hiszem ez az én hibám is. Hiszen ha én meglátom a modellben azt a szépséget, azt a kisugárzást, amit Ő lehet már nem lát, érez saját magán, akkor meg is kell tudnom örökíteni. Emellett azonban azt is látnom kell, hogy mikor van olyan lelkiállapotban valaki, hogy nem szabad fotózni.
Nemrég volt egy divatbemutatótok a Fogyatékossággal Élők Világnapján. Erről mesélj, kérlek egy picit!
Egy éve szerveződött a Special Fashion. Nagyon büszke vagyok a modellekre, tizennégyen léptek fel ezen a bemutatón és nagyon nagy példát mutattak a társaiknak és mindazoknak, akik jelen voltak. Ők felvállalták, hogy fogyatékossággal élők, és ezzel együtt is büszkék, boldogok és szeretik magukat.
A fogyatékkal élő modellek hogyan viselkednek a kamera előtt?
Azt kell mondanom, hogy változó, de ugyanezt lehet elmondani a nem fogyatékossággal élőkről is. Nem igazán lehet a viselkedésükben különbséget tenni. Van, aki önbizalommal telve és magabiztosan néz a kamerába, de van, aki eleinte zavarban van. Az egyedüli különbség a nem fogyatékkal élőkhöz képest talán csak annyi, hogy például aki mozgássérült, nem tud minden pózt olyan könnyen megvalósítani. Nagyon szerencsés vagyok, mert a párommal együtt fotózom többek között a Special Fashionban is. Valamint remekül kiegészítjük egymást, és együtt meg tudjuk mutatni a fotókon, amit eltervezünk.
Te jelenleg elégedett vagy önmagaddal?
Igen, szeretem magam. Természetesen látom a hiányosságaim, de nem gondolom, hogy önmagam szeretetét feltételekhez kellene kötni. Van, hogy elégedetlen vagyok, de úgy gondolom, reálisan látom azt, hogy mi az a részem, ami szerethető, és mi az, amin jobb lenne, ha változtatnék. Azáltal pedig, hogy másoknak segítek, sokat segítek magamon is és én is gyógyulok. Nem vagyok egy olyan személyiség, aki állandóan magabiztosságot sugároz, de azt hiszem nincs is olyan nő, aki mindennap képes száz százalékot nyújtani.
Mik a terveid a jövőre nézve, mind a J-Moments kapcsán, mind pedig általában?
A Special Fashion a szívügyem, szeretnénk közösen egy integrált rendezvényt, ahol fele-fele arányban lennének fogyatékossággal élő modellek is. Olyan emberek, akik szeretik magukat, akik elfogadták magukat és büszkék, evvel pedig példát tudnak mutatni a környezetüknek. A fotókon is ezt szeretném a továbbiakban megmutatni, talán kicsit tematikusabban. Megmutatni, hogy így is lehet, hiszen nincs indok arra, hogy ne szeressük magukat.
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=mk48xRzuNvA&w=560&h=315]
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: