Emlékszel arra, amikor tavaly azt mondtam, hogy ha ki mered pukkasztani a boldogsábuborékom, akkor arcon váglak? Ja, persze, nem emlékszel, mert az csak egy Facebook-os ömlengés volt és neked ezt így nem mondtam, bár azt hiszem elég sokszor jeleztem és utaltam rá, hogy nem szeretném, ha összetörnéd a szívem, mert már annyian taposták meg, hogy… Tovább »

Lassan hét hónapja vagyok itt és ez alatt a hét hónap alatt talán csak néhány ritka pillanatban éreztem magam boldognak. Persze ilyenkor mindig felvetül bennem a kérdés, hogy mi is a boldogság és mindig egy szüntelen körforgás közepén találom magam. Hiszen ahogy azt már olyan sokszor elmondtam a boldogság rengeteg formában jöhet és amennyiben az… Tovább »

Ha ez most egy film lenne, akkor téged Jake Gyllenhaal alakítana, engem pedig Blake Lively. No, nem azért mert a külsőségek alapján annyira hasonlítanánk, hanem mert bizonyos karaktereikkel mutatunk némi hasonlóságot. Vagy egyszerűen csak annyira bírom őket, hogy ha én írnám ezt a forgatókönyvet biztos őket kérném fel. Persze, ha ez az én forgatókönyvem lenne, akkor… Tovább »

Jól vagyok. Jól vagyok! Jól vagyok? Rendre mantrázom magamban, úgy két hete, hogy igen, jól vagyok. Persze ez valahol igaz is, mert egészen két héttel ezelőttig valóban olyan sötét gondolatatok kerítettek a hatalmukba, amiktől még én magam is megijedtem. Voltak napok, amikor a fürdőkádban ülve azon agyaltam, hogy most mennyivel egyszerűbb lenne, ha vége lenne…. Tovább »

Sokat gondolkodtam ezen a legyünk boldogok dolgon és rájöttem, hogy az egész csak humbuk. Eleve maga a feltételezés, hogy a boldogság egy élethosszig tartó állapot szürreális és talán egy kicsit ostoba is. Nyilván nem azt mondom, hogy soha nem lehetünk egyetlen pillanatig sem boldogok, de annak agyon hajszolása, kergetése az, ami megöli a varázslatot, az… Tovább »

Nagycsaládban élni egyszerre önfeledt, de nehéz. A lehető legcsodálatosabb, amikor anya-apa és két kistestvér vesz körül, de közben van benne valami rémisztő felelősség, amitől sosem szabadulsz. Elsőnek lenni egyáltalán nem könnyű, még akkor sem, ha már mindhárman a felnőtt kort tapossuk és nem akkor sem, ha próbálsz elhatárolódni attól a kényes kérdéstől: miért is Te… Tovább »

Szerettem volna írni én is egy év végi kis összegzőt. Beszámolni az elmúlt majdnem egy év történéseiről, ami a blog életét tekinti. Felsorakoztatni azt a megannyi boldogságot, ami idén ért, ami előrelendített írói pályafutásom rögös útján, de azt hiszem ahelyett, hogy mindent felsorolnék, inkább csak köszönetet mondok. Köszönetet mindazoknak, akik mellettem voltak életem, azon pillanataiban… Tovább »

Hónapokkal ezelőtt, amikor értesültem – Trubics Zorán, koncertszervező által – hogy az év vége ismét Pécsre sodorja a helyi illetőségű, Punnany Massif zenekart, akkor és ott azonnal eldöntöttem, hogy bármi történjék is, de ott a helyem. Elhatározásomban sokat segített a Séta téri szereplésük illetve minden eddigi olyan fellépésük, amin volt szerencsém részt venni. Az Örökség fesztiválon már… Tovább »

A mai vasárnap, úgy egy hete tartó influenzám és allergiám kombójának köszönhetően főként a tévé bámulásával és szenvedéssel telt. Össze-vissza kattintgattam az interneten, igyekeztem megtervezni a holnapi dolgozós-suliba menős napomat. Évnyitó outfiteken agyaltam, mit kéne mivel párosítani, mit vegyek fel az első létfontosságú BTK-s napomon, amikor felvillant az „Üzeneted érkezett” fülecske a facebookon. Az üzenet… Tovább »

“Megváltoztam. Rádöbbentem. Felébredtem. Végre újra önmagam lettem. Az vagyok, aki akkor voltam, amikor az akartam lenni, aki most vagyok. Már tudom, értem, a megoldás én vagyok: nem hasonlítani, hanem lenni akarok.” (gerberpetra) Annyi minden történt az utóbbi néhány napban, hogy hirtelen azt sem tudom, hol kezdjem. Első és talán legfontosabb változás az életemben, hogy huszonkettő… Tovább »