Borzasztó furcsa, hogy az élet újra és újra megismétli önmagát. Mintha egy szüntelen körforgás állandó részei lennénk. Persze most joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy mire is gondolok, de ígérem mindjárt megérted. Emlékszem a gimire. Szinte kristálytisztán. Voltak emlékezetes, nagy és persze jó pillanatok, de voltak fájdalmas, gyötrődéssel teli percek is. Csak a szokásos,… Tovább »

Néhány évvel ezelőtt másodmagammal lehetőségem volt interjút készíteni Lovasi Andrással. Emlékszem a Beck Zoli interjúm után ez volt az a pontja az életemnek s talán a karrieremnek is, amire a legbüszkébb vagyok. Az egész interjúból egy momentum maradt meg igazán, ami aztán a cikk címében is szerepelt és aminek a jelentősége máig elkísér: “ha egyszer… Tovább »

Szeretlek. Ezt minden bizonnyal Te is tudod, hiszen, ha nem szeretnélek, akkor nem viselt volna meg ennyire az, hogy elmész. Persze időközben rájöttem, hogy igazából egy olyan ügyért harcolok, ahol gyakorlatilag peren kívül egyeztek meg a felek. Nem volt beleszólásom, nem engedted, hogy legyen. Megbüntettél valami olyanért, amit nem követettem el és hiába sztrájkoltam, mint… Tovább »

Sokat gondolkodtam ezen a legyünk boldogok dolgon és rájöttem, hogy az egész csak humbuk. Eleve maga a feltételezés, hogy a boldogság egy élethosszig tartó állapot szürreális és talán egy kicsit ostoba is. Nyilván nem azt mondom, hogy soha nem lehetünk egyetlen pillanatig sem boldogok, de annak agyon hajszolása, kergetése az, ami megöli a varázslatot, az… Tovább »

„Mami mindig mondta, hogy nem kell fejjel rohanni a falnak. Majd jön, akit keresek, ha akar. Annyira akartam a lényeget, hogy kiugrott a kezeim közül, és a nagy kapkodásban elfelejtettem, hogy valójában én mit akarok, én ki vagyok. A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk.”   Annak idején, tízes éveim… Tovább »