“Ahogy rám nevetsz, nekem az volt fontos, nem a kinézeted, ’Hogy rám nézel, egy pillanat, de máris megigézel, Az érzelem, mi legbelül van, nem a mellemen, Én éreztem, tudod más nem kellett volna többé nekem!” (Kovácsovics Fruzsina) Előrebocsátom, hogy a történetben egy percig sem szeretnék általánosítani, csupán a mindennapi negatív tapasztalataimat osztom meg. Illetve a… Tovább »