Tükröm Tükröm

“Ha egyszer felülsz egy piros biciklire nem biztos, hogy újra tudsz kékre váltani.”

Néhány évvel ezelőtt másodmagammal lehetőségem volt interjút készíteni Lovasi Andrással. Emlékszem a Beck Zoli interjúm után ez volt az a pontja az életemnek s talán a karrieremnek is, amire a legbüszkébb vagyok. Az egész interjúból egy momentum maradt meg igazán, ami aztán a cikk címében is szerepelt és aminek a jelentősége máig elkísér: “ha egyszer… Tovább »

Ilyenek voltunk: Bájos a barátnőd Hubbell!

Amikor elmentél és végre kierőszakoltam belőled egy viszonylag épkézláb választ a miértekre, akkor gyakorlatilag három dolgot soroltál fel, ami felróható nekem, mint hiba. Azt mondtad túlságosan odaadó vagyok, túl sokat tervezek és túl bonyolult vagyok. Nos, tudod, ha így jobban belegondolok ebbe lehetséges, hogy igazad van, ám ma amikor újfent rágyújtottam egy Marlborora, akkor jöttem… Tovább »

Mindjárt 30!

A közösségi médianak hála rendre szembesülhetünk több évvel ezelőtti önmagunkkal. Napi szinten láthatjuk, hogyan is néztünk ki egy, kettő, három, öt vagy akár tíz évvel ezelőtt. Tudod a a tavalyi fotóimat nézegetve rájöttem, hogy ez az egy év, mit egy év…néhány hónap bőven hagyott nyomot az arcomon. Érdekes, hogy minden trauma minden bánat és minden… Tovább »

Akarok írni valamit, ami valakinek jelent valamit

Fura hogy azt gondolod a világom csak körülötted forog. Írok az érzéseimről igen, mert számomra az írás feloldozás. Menedék, óvóhely. Írás közben világokat hozhatok létre vagy válthatok meg, ezzel pedig a lényem egy olyan részét tudom szabadjára engedni, ami a szürke hétköznapok alkalmával képtelen létezni. Írás közben felszabadult vagyok, gondtalan az írás hatalmával pedig méretes… Tovább »

Vajon a remény tényleg olyan drog, amiről le kellene szoknunk?

Emlékszem aznap este, amikor elment egész éjjel ébren voltam. Egész éjjel fent voltam és igyekeztem felidézni a kapcsolatunk minden mozzanatát. Próbáltam megtalálni azt a pontot, azt a pillanatot, amikor elsiklott kettőnk között valami. Újra és újra lepergett előttem az a néhány együtt töltött hónap, azok a hónapok, amikor hosszú idő után először, de szentül hittem,… Tovább »

Köszönöm szépen, jól vagyok!

Szeretlek. Ezt minden bizonnyal Te is tudod, hiszen, ha nem szeretnélek, akkor nem viselt volna meg ennyire az, hogy elmész. Persze időközben rájöttem, hogy igazából egy olyan ügyért harcolok, ahol gyakorlatilag peren kívül egyeztek meg a felek. Nem volt beleszólásom, nem engedted, hogy legyen. Megbüntettél valami olyanért, amit nem követettem el és hiába sztrájkoltam, mint… Tovább »

Az oroszlán büszkeséget gyengíteni igen, de elvenni soha nem lehet

Lassan hét hónapja vagyok itt és ez alatt a hét hónap alatt talán csak néhány ritka pillanatban éreztem magam boldognak. Persze ilyenkor mindig felvetül bennem a kérdés, hogy mi is a boldogság és mindig egy szüntelen körforgás közepén találom magam. Hiszen ahogy azt már olyan sokszor elmondtam a boldogság rengeteg formában jöhet és amennyiben az… Tovább »

Játék az élet s én kicsit félek

Nagyjából tizennyolc éves koromig csak úgy faltam a könyveket. Emlékeszem a legelső könyv, ami úgy hét-nyolc éves korom környékén olvastam az a Matilda volt. Egy különleges kislányról szólt, falta a betűket és rengeteg könyvtári olvasnivalót cipelt haza, emellett pedig kiváló fejszámoló művész is volt. Matilda különcségét még a szülei is szörnyülködve nézték és mindent el… Tovább »

Ha én vagyok a megoldás, akkor értelemszerűen én vagyok a gépezetbe rejtett hiba is

Jól vagyok. Jól vagyok! Jól vagyok? Rendre mantrázom magamban, úgy két hete, hogy igen, jól vagyok. Persze ez valahol igaz is, mert egészen két héttel ezelőttig valóban olyan sötét gondolatatok kerítettek a hatalmukba, amiktől még én magam is megijedtem. Voltak napok, amikor a fürdőkádban ülve azon agyaltam, hogy most mennyivel egyszerűbb lenne, ha vége lenne…. Tovább »

Ennyi volt ennek is vége, az újév már a küszöbön áll

Ma éjjel végre lezárul ez az év is. Úgy terveztem, hogy a legszexibb magassarkúmban, talán egy kicsit – tényleg csak mértékkel – becsiccsentve lépdelek majd át 2019-be. Már jó előre látom, hogy ez életem legnehezebb éve lesz, ugyanis ez a spirituális utazásom első állomása. Idén megint rengeteget tanultam magamról, de azt hiszem ez csak a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!