Néhány évvel ezelőtt másodmagammal lehetőségem volt interjút készíteni Lovasi Andrással. Emlékszem a Beck Zoli interjúm után ez volt az a pontja az életemnek s talán a karrieremnek is, amire a legbüszkébb vagyok. Az egész interjúból egy momentum maradt meg igazán, ami aztán a cikk címében is szerepelt és aminek a jelentősége máig elkísér: “ha egyszer… Tovább »

Az elmúlt tízen x évben szentül meg voltam róla győződve, hogy velem aztán tényleg nem stimmel valami. A dühkitörések, az érzelmi hullámvasút, amin rendre lovagoltam, a pánik és persze az ingatag hangulat mind-mind arra engedtek következtetni, hogy valami nagyon nem stimmel velem és őszintén féltem tőle, hogy az elő-elő bukó sötét gondolatok egy nap teret… Tovább »

Úgy tűnik valahogy az életem állandó hullámvölgyek és periodikusan kimagasló hipomán időszakok váltakozásából áll. Persze erre most nyilván lehetne azt mondani, hogy kié nem, hiszen mindenkinek vannak jobb meg rosszabb napjai, de azért itt ennél jóval többről van szó. Éppen ezért azt hiszem most az egyszer igazán nyíltan kell erről beszélnem. Félek tőle, hogy lesz,… Tovább »

Amikor elmentél és végre kierőszakoltam belőled egy viszonylag épkézláb választ a miértekre, akkor gyakorlatilag három dolgot soroltál fel, ami felróható nekem, mint hiba. Azt mondtad túlságosan odaadó vagyok, túl sokat tervezek és túl bonyolult vagyok. Nos, tudod, ha így jobban belegondolok ebbe lehetséges, hogy igazad van, ám ma amikor újfent rágyújtottam egy Marlborora, akkor jöttem… Tovább »

Rendre megfogadom, hogy nem akkor most nem fogok érezni, meg nem táplálok senki iránt semmit, aztán jön valaki, akiben mégis csak látok valamit és hopp a rendszerelméletem, ami addig olyan faszán működött egyszer csak felborul. Az utóbbi nyolc hónapot a pokoljárással tudnám definiálni és nem ez távolról sem valami kurva nagy mártírszerep. Nem! Mert, amikor… Tovább »

A közösségi médianak hála rendre szembesülhetünk több évvel ezelőtti önmagunkkal. Napi szinten láthatjuk, hogyan is néztünk ki egy, kettő, három, öt vagy akár tíz évvel ezelőtt. Tudod a a tavalyi fotóimat nézegetve rájöttem, hogy ez az egy év, mit egy év…néhány hónap bőven hagyott nyomot az arcomon. Érdekes, hogy minden trauma minden bánat és minden… Tovább »

Fura hogy azt gondolod a világom csak körülötted forog. Írok az érzéseimről igen, mert számomra az írás feloldozás. Menedék, óvóhely. Írás közben világokat hozhatok létre vagy válthatok meg, ezzel pedig a lényem egy olyan részét tudom szabadjára engedni, ami a szürke hétköznapok alkalmával képtelen létezni. Írás közben felszabadult vagyok, gondtalan az írás hatalmával pedig méretes… Tovább »

Emlékszel, amikor azt mondtad ideje lenne nekiállnom barátkozni? Eljárni, menni, mászkálni, ismerkedni? És arra emlékszel, hogy én akkor mit mondtam? Gondoltam. Azt mondtam, hogy én nem úgy ismerkedem és barátkozom, ahogy Te. Nem azért mert az eleve rossz, mert dehogyis, csak én nem ilyen vagyok. Én máshogy működöm. Lassabban, megfontoltabban. Az évek során rájöttem, hogy… Tovább »

Emlékszem aznap este, amikor elment egész éjjel ébren voltam. Egész éjjel fent voltam és igyekeztem felidézni a kapcsolatunk minden mozzanatát. Próbáltam megtalálni azt a pontot, azt a pillanatot, amikor elsiklott kettőnk között valami. Újra és újra lepergett előttem az a néhány együtt töltött hónap, azok a hónapok, amikor hosszú idő után először, de szentül hittem,… Tovább »

Szeretlek. Ezt minden bizonnyal Te is tudod, hiszen, ha nem szeretnélek, akkor nem viselt volna meg ennyire az, hogy elmész. Persze időközben rájöttem, hogy igazából egy olyan ügyért harcolok, ahol gyakorlatilag peren kívül egyeztek meg a felek. Nem volt beleszólásom, nem engedted, hogy legyen. Megbüntettél valami olyanért, amit nem követettem el és hiába sztrájkoltam, mint… Tovább »