Tudja, amikor az életemre gondolok és megpróbálom szavakba önteni az utóbbi éveket, hónapokat…nos, akkor az elmondottak alapján sokan azt hihetik, hogy kudarcot vallottam. Persze nem abban a hétköznapi értelemben, amire az egyszeri  ember gondol. Nem, én mindig is kitartó voltam, ambíciózus, céltudatos. Mindig is tele voltam vágyakkal, álmokkal és valahogy mindig ösztönösen tudtam, hogy miként… Tovább »

A büdös francért hiányzol ennyire. Ha tudtam volna, hogy ez ilyen nehéz lesz, akkor tényleg inkább elkerültelek volna jó messzire annak idején. Persze tudom, hogy az életet nem lehet kikerülni és biztos, mint a pokol, hogy ennek az egésznek van valami kurva nagy magasztos értelme, csak látnám már azt az értelmet. Vannak reggelek, amikor felkelek… Tovább »

Lassan hét hónapja vagyok itt és ez alatt a hét hónap alatt talán csak néhány ritka pillanatban éreztem magam boldognak. Persze ilyenkor mindig felvetül bennem a kérdés, hogy mi is a boldogság és mindig egy szüntelen körforgás közepén találom magam. Hiszen ahogy azt már olyan sokszor elmondtam a boldogság rengeteg formában jöhet és amennyiben az… Tovább »

Nem emlékszem pontosan mikor esett az első csorba az önbecsülésem. Még egészen kicsi voltam, talán hét-nyolc éves. Rengeteget vegzáltak a súlyommal, pedig mai fejjel visszagondolva egyáltalán nem voltam dundi. Aztán a következő etap úgy ötödikben jött, amikor a lányok közül elsőként nekem nőtt a mellem. Ez kitűnő alapot biztosított ahhoz, hogy folyamatos súlyosan sértő piszkálódások… Tovább »

Nagyjából tizennyolc éves koromig csak úgy faltam a könyveket. Emlékeszem a legelső könyv, ami úgy hét-nyolc éves korom környékén olvastam az a Matilda volt. Egy különleges kislányról szólt, falta a betűket és rengeteg könyvtári olvasnivalót cipelt haza, emellett pedig kiváló fejszámoló művész is volt. Matilda különcségét még a szülei is szörnyülködve nézték és mindent el… Tovább »

Jól vagyok. Jól vagyok! Jól vagyok? Rendre mantrázom magamban, úgy két hete, hogy igen, jól vagyok. Persze ez valahol igaz is, mert egészen két héttel ezelőttig valóban olyan sötét gondolatatok kerítettek a hatalmukba, amiktől még én magam is megijedtem. Voltak napok, amikor a fürdőkádban ülve azon agyaltam, hogy most mennyivel egyszerűbb lenne, ha vége lenne…. Tovább »

Az utóbbi másfél hétben határozottan jobban érzem magam. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor most megint egy hatalmas boldogságbuborékban élem az életem, de azt hiszem végre tényleg a “gyógyulás” útjára léptem. Az utóbbi fél évem talán életem eddigi legnehezebb időszaka volt és tudom, hogy ennél nagyobb klisé a világon nincs, de a helyzet az,… Tovább »

Soha nem gondoltam volna, hogy ami engem igazán megrémít az az idő múlása. Minden áldott reggel egy új eséllyel ébredünk fel, de azt hiszem a legtöbben eltékozoljuk az értékes perceket. Persze lehetne mondani, hogy az idő nem más, mint puszta illúzió, de az igazság az, hogy az idő ajándék és ez minél később fedezzük fel… Tovább »

Ma éjjel végre lezárul ez az év is. Úgy terveztem, hogy a legszexibb magassarkúmban, talán egy kicsit – tényleg csak mértékkel – becsiccsentve lépdelek majd át 2019-be. Már jó előre látom, hogy ez életem legnehezebb éve lesz, ugyanis ez a spirituális utazásom első állomása. Idén megint rengeteget tanultam magamról, de azt hiszem ez csak a… Tovább »

Többet már nem fogom elmondani neked, hogy szeretlek. Nem tudom már többször, szebben vagy jobban elmondani. Elmondtam őszintén, tisztán, sallangoktól mentesen. Elmondtam ordítva, toporzékolva, csendesen, sírva. Elmondhatnám a világ összes nyelvén is akár, de van az a pont…tudod, az a pont, amikor már a szavak elfogynak. Ez az a pont, amikor csak simán megadom magam… Tovább »