Soha nem gondoltam volna, hogy ami engem igazán megrémít az az idő múlása. Minden áldott reggel egy új eséllyel ébredünk fel, de azt hiszem a legtöbben eltékozoljuk az értékes perceket. Persze lehetne mondani, hogy az idő nem más, mint puszta illúzió, de az igazság az, hogy az idő ajándék és ez minél később fedezzük fel… Tovább »

Ma éjjel végre lezárul ez az év is. Úgy terveztem, hogy a legszexibb magassarkúmban, talán egy kicsit – tényleg csak mértékkel – becsiccsentve lépdelek majd át 2019-be. Már jó előre látom, hogy ez életem legnehezebb éve lesz, ugyanis ez a spirituális utazásom első állomása. Idén megint rengeteget tanultam magamról, de azt hiszem ez csak a… Tovább »

Többet már nem fogom elmondani neked, hogy szeretlek. Nem tudom már többször, szebben vagy jobban elmondani. Elmondtam őszintén, tisztán, sallangoktól mentesen. Elmondtam ordítva, toporzékolva, csendesen, sírva. Elmondhatnám a világ összes nyelvén is akár, de van az a pont…tudod, az a pont, amikor már a szavak elfogynak. Ez az a pont, amikor csak simán megadom magam… Tovább »

“Bocsánatot kérni valakitől bonyolult dolog, kényes kötéltánc a dacos büszkeség és a könnyes bűnbánat között, és ha nem nyílunk meg teljesen a másiknak, minden bocsánatkérés üresnek, hamisnak hangzik.” – Paul Auster Azt hiszem az életemnek ezen a pontján tartozom magamnak annyival, hogy képes vagyok megbocsátani. Nem csak neked, hanem magamnak is. Még akkor is, ha… Tovább »

Szinte hihetetlen, hogy még csak egy nap sem telt azóta, hogy utoljára beszéltünk volna és nekem már most úgy hiányzol, mintha évek teltek volna el. Ilyenkor folyamatosan motoszkál a fejemben a kérdés, hogy vajon mi lesz akkor, amikor majd tényleg nem beszélünk napokig, amikor már tényleg nem fogsz itt lakni és, amikor tényleg tudatosul bennem… Tovább »

Persze feltehetném magamnak a kérdést, hogy mégis miért bonyolódtam ebbe ennyire bele, de igazából erre nincs magyarázat, mert ez egész egyszerűen ösztönös. Van, amikor ösztönösen érzed, hogy na ez a valaki igazán megmozgat benned valamit és bár tudod, hogy akár rossz vége is lehet, de akkor is fejest ugrasz bele, mert szeretnéd bebizonyítani saját magadnak… Tovább »

Sokat gondolkodtam ezen a legyünk boldogok dolgon és rájöttem, hogy az egész csak humbuk. Eleve maga a feltételezés, hogy a boldogság egy élethosszig tartó állapot szürreális és talán egy kicsit ostoba is. Nyilván nem azt mondom, hogy soha nem lehetünk egyetlen pillanatig sem boldogok, de annak agyon hajszolása, kergetése az, ami megöli a varázslatot, az… Tovább »

Néhány héttel ezelőtt ismerkedtem meg Bognár Anna, művésznevén Ana Bognaro munkásságával. A facebookon kattintottam ide-oda, amikor szembejött velem a szemtelenül fiatal írónő oldala, aki nemrégiben adta ki, az Underground kiadó jóvoltából, első, önálló, ifjúsági regényét. Az igaz történeten alapuló, tabuk nélkül íródott – szerintem a maga nemében kiemelkedő – alkotás rekordidő alatt lett sokak kedvence. Az ex-erasmusos Annával beszélgettem… Tovább »