Soha nem gondoltam volna, hogy ami engem igazán megrémít az az idő múlása. Minden áldott reggel egy új eséllyel ébredünk fel, de azt hiszem a legtöbben eltékozoljuk az értékes perceket. Persze lehetne mondani, hogy az idő nem más, mint puszta illúzió, de az igazság az, hogy az idő ajándék és ez minél később fedezzük fel… Tovább »
Nekem! Hogy megtanuljak újra élni!
Soha nem gondoltam volna, hogy ami engem igazán megrémít az az idő múlása. Minden áldott reggel egy új eséllyel ébredünk fel, de azt hiszem a legtöbben eltékozoljuk az értékes perceket. Persze lehetne mondani, hogy az idő nem más, mint puszta illúzió, de az igazság az, hogy az idő ajándék és ez minél később fedezzük fel… Tovább »
Ma éjjel végre lezárul ez az év is. Úgy terveztem, hogy a legszexibb magassarkúmban, talán egy kicsit – tényleg csak mértékkel – becsiccsentve lépdelek majd át 2019-be. Már jó előre látom, hogy ez életem legnehezebb éve lesz, ugyanis ez a spirituális utazásom első állomása. Idén megint rengeteget tanultam magamról, de azt hiszem ez csak a… 
Többet már nem fogom elmondani neked, hogy szeretlek. Nem tudom már többször, szebben vagy jobban elmondani. Elmondtam őszintén, tisztán, sallangoktól mentesen. Elmondtam ordítva, toporzékolva, csendesen, sírva. Elmondhatnám a világ összes nyelvén is akár, de van az a pont…tudod, az a pont, amikor már a szavak elfogynak. Ez az a pont, amikor csak simán megadom magam… 
“Bocsánatot kérni valakitől bonyolult dolog, kényes kötéltánc a dacos büszkeség és a könnyes bűnbánat között, és ha nem nyílunk meg teljesen a másiknak, minden bocsánatkérés üresnek, hamisnak hangzik.” – Paul Auster Azt hiszem az életemnek ezen a pontján tartozom magamnak annyival, hogy képes vagyok megbocsátani. Nem csak neked, hanem magamnak is. Még akkor is, ha… 
Szinte hihetetlen, hogy még csak egy nap sem telt azóta, hogy utoljára beszéltünk volna és nekem már most úgy hiányzol, mintha évek teltek volna el. Ilyenkor folyamatosan motoszkál a fejemben a kérdés, hogy vajon mi lesz akkor, amikor majd tényleg nem beszélünk napokig, amikor már tényleg nem fogsz itt lakni és, amikor tényleg tudatosul bennem… 
Furcsa dolog ez a kötődés. Azt hiszed te nem vagy képes rá, mert az élet már annyiszor ejtett pofára, hogy elkönyvelted: Te meg a kötődés nem jártok kéz a kézben. Aztán egyszer történik valami, amire nem számítottál, ami más, ami különleges. Vagy legalábbis azt hiszed, hogy különleges, mert annak akarod látni. Egészen a bőröd alá… 
Hosszú ideje már annak, hogy írtam volna valami olyat, ami úgy igazán a lelkem mélyéből jön, mert bár sokszor és sok gondolatom volt, de ezek inkább csak szövevények voltak. Mire odajutottam, hogy klaviatúrát ragadjak tova szálltak és egyszerűen a gép elé ülve már nem tudtam őket úgy megfogalmazni, ahogy annak előtte a fejemben voltak. Pedig… 
Az utóbbi időszak minden szempontból iszonyú kemény volt számomra. Kezdtem megrekedni, nem éreztem magamban a kellő motivációt, egész egyszerűen kilátástalannak láttam még a következő órát is. Az elmúlt két évben szüntelenül azon munkálkodtam, hogy a szenvedélyem, az írás iráni végtelen szerelmem ne csak a hobbim legyen, hanem a munkám, most pedig amikor ott vagyok, hogy… 