Nem emlékszem pontosan mikor esett az első csorba az önbecsülésem. Még egészen kicsi voltam, talán hét-nyolc éves. Rengeteget vegzáltak a súlyommal, pedig mai fejjel visszagondolva egyáltalán nem voltam dundi. Aztán a következő etap úgy ötödikben jött, amikor a lányok közül elsőként nekem nőtt a mellem. Ez kitűnő alapot biztosított ahhoz, hogy folyamatos súlyosan sértő piszkálódások… Tovább »

Nagyjából tizennyolc éves koromig csak úgy faltam a könyveket. Emlékeszem a legelső könyv, ami úgy hét-nyolc éves korom környékén olvastam az a Matilda volt. Egy különleges kislányról szólt, falta a betűket és rengeteg könyvtári olvasnivalót cipelt haza, emellett pedig kiváló fejszámoló művész is volt. Matilda különcségét még a szülei is szörnyülködve nézték és mindent el… Tovább »

Jól vagyok. Jól vagyok! Jól vagyok? Rendre mantrázom magamban, úgy két hete, hogy igen, jól vagyok. Persze ez valahol igaz is, mert egészen két héttel ezelőttig valóban olyan sötét gondolatatok kerítettek a hatalmukba, amiktől még én magam is megijedtem. Voltak napok, amikor a fürdőkádban ülve azon agyaltam, hogy most mennyivel egyszerűbb lenne, ha vége lenne…. Tovább »

Az utóbbi másfél hétben határozottan jobban érzem magam. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor most megint egy hatalmas boldogságbuborékban élem az életem, de azt hiszem végre tényleg a “gyógyulás” útjára léptem. Az utóbbi fél évem talán életem eddigi legnehezebb időszaka volt és tudom, hogy ennél nagyobb klisé a világon nincs, de a helyzet az,… Tovább »

Soha nem gondoltam volna, hogy ami engem igazán megrémít az az idő múlása. Minden áldott reggel egy új eséllyel ébredünk fel, de azt hiszem a legtöbben eltékozoljuk az értékes perceket. Persze lehetne mondani, hogy az idő nem más, mint puszta illúzió, de az igazság az, hogy az idő ajándék és ez minél később fedezzük fel… Tovább »

Ma éjjel végre lezárul ez az év is. Úgy terveztem, hogy a legszexibb magassarkúmban, talán egy kicsit – tényleg csak mértékkel – becsiccsentve lépdelek majd át 2019-be. Már jó előre látom, hogy ez életem legnehezebb éve lesz, ugyanis ez a spirituális utazásom első állomása. Idén megint rengeteget tanultam magamról, de azt hiszem ez csak a… Tovább »

Többet már nem fogom elmondani neked, hogy szeretlek. Nem tudom már többször, szebben vagy jobban elmondani. Elmondtam őszintén, tisztán, sallangoktól mentesen. Elmondtam ordítva, toporzékolva, csendesen, sírva. Elmondhatnám a világ összes nyelvén is akár, de van az a pont…tudod, az a pont, amikor már a szavak elfogynak. Ez az a pont, amikor csak simán megadom magam… Tovább »

“Bocsánatot kérni valakitől bonyolult dolog, kényes kötéltánc a dacos büszkeség és a könnyes bűnbánat között, és ha nem nyílunk meg teljesen a másiknak, minden bocsánatkérés üresnek, hamisnak hangzik.” – Paul Auster Azt hiszem az életemnek ezen a pontján tartozom magamnak annyival, hogy képes vagyok megbocsátani. Nem csak neked, hanem magamnak is. Még akkor is, ha… Tovább »

Szinte hihetetlen, hogy még csak egy nap sem telt azóta, hogy utoljára beszéltünk volna és nekem már most úgy hiányzol, mintha évek teltek volna el. Ilyenkor folyamatosan motoszkál a fejemben a kérdés, hogy vajon mi lesz akkor, amikor majd tényleg nem beszélünk napokig, amikor már tényleg nem fogsz itt lakni és, amikor tényleg tudatosul bennem… Tovább »

Furcsa dolog ez a kötődés. Azt hiszed te nem vagy képes rá, mert az élet már annyiszor ejtett pofára, hogy elkönyvelted: Te meg a kötődés nem jártok kéz a kézben. Aztán egyszer történik valami, amire nem számítottál, ami más, ami különleges. Vagy legalábbis azt hiszed, hogy különleges, mert annak akarod látni. Egészen a bőröd alá… Tovább »