szabadon,örökre szabadon!

• gpetrus
• 2013. május 18. szombat

Annyian és annyiszor akarták, hogy más legyek, hogy éljek egy nekik tetsző életet. De én mindig is szabad voltam, elvárások és láncok nélkül mindig egyedül, erősen előre haladtam. Néha megtörtem és féltem, hibáztam, mellényúltam, de soha eszembe nem jutott, hogy fel kellene adjam. Vannak kétségeim, hogy ne lennének, de kitartok, az utolsó lélegzetvételemig küzdök, ha kell komolyan akár bele is döglök.

…de miért akarjátok, hogy más legyek? Így nem vagyok elég jó nektek? Mi nem tetszik? Állandóan csak a kritikákat hallom: „ez nem te vagy!” „ez a viselkedés nem rád vall” „miért vágattad le a hajad?”

Nyilván követtem el hibákat, nyilván fogok is. Valóban volt pár kisiklott hónapom, amikor a szabadság és az örültség fogalmai összemosódni látszottak, az elképzelésem a függetlenségről egész másként nyilvánult meg. Belehajszoltam magam egy olyan életbe, amire a legkevésbé sem vágytam, de tény, hogy lefelé könnyebb haladni és piszok nehéz kimászni abból a bizonyos gödörből…DE! Váltottam, ráébredtem, végre megértettem azokat a szavakat, amiket a nekem jót akarók szajkóztak. És most boldog vagyok, istenre esküszöm boldog vagyok, még annak ellenére is, hogy van bőven kijavításra váró dolog az életemben.

Meggyőződésem, hogy jól döntöttem, amikor magam mögött hagytam minden olyan rossz szokást, ami ártott nekem, mind testileg, mind pedig lelkileg. Leszámoltam! Kiléptem azoknak az embereknek az életéből, akik nem kíváncsiak rám és soha többé nem fogok teperni olyanok szeretetéért, akik rám se bagóznak, akiknek csak ideig-óráig voltam megfelelő, addig, amíg az igényeik úgy kívánták. Belefáradtam, hogy soha meg nem érkező smsekre és telefonhívásokra várjak. Tovébbléptem! Persze vannak még érzéseim, hogyne volnának, azok nem múlnak csak úgy el, de nincs tovább, nekem ez így nem kell. Szeretetre vágytam, hát nem kaptam meg, küzdöttem is érted azt hiszem eleget. Itt az ideje, hogy végleg elengedj, többet ne hazudd, hogy szeretlek. Viszlát…szép életet! 😉

 

…és néha kell az a bizonyos változás zum beispiel egy hajvágás. Na és, ha rövidebb? Akkor mi van, majd visszanő. 😀 De a lényeg, hogy nekem kell viselnem, nekem kell vele együtt élnem, mindennap nézegetnem. Persze furcsa, meg eleinte tapogattam, hogy szentég, hol a hajam, de ezt is mindent megszoktam. Nehogy már elvárás legyen a hosszú haj! Nehogy azt mondja nekem valaki, hogy a rövid haj nem is haj! Micsoda blődség!

Mert, ha tetszik valakinek, ha nem ez vagyok én. Álmokat kergetek és szabadon élek, örökre szabadon!