rend a lelke mindennek!

“Életed célja az, amit annak hiszel. Küldetésedet te szabod ki saját magadnak. Életed pedig az lesz, amivé teszed, és soha, senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.”
(Neale Donald Walsch)

Bár a napokban eltűntem egy kicsit, mégsem tétlenkedtem. Szükségem volt rá, hogy ismét felszívjam magam és emlékeztessem magamat, hogy mi a cél. Természetesen nem arról van szó, hogy megfordult volna a fejemben a feladás gondolata, csak rendszereznem kellett a terveimet, létre kellett hoznom egy sémát, ami alapján tovább folytathatom az utam.

Annak idején rendszertelenül éltem, mind lelkileg mind pedig fizikai értelemben, hiszen a szobám az esetek többségében a káosszal volt egyenlő. Nem mondom, hogy most minden a toppon van és, hogy néha napján nem feledkezem meg levinni a szennyest, de igyekszem kellőképpen odafigyelni a kis dolgokra is, mert ezáltal a belső békém is könnyebben a helyére billen.

A napokban jelent meg a Pannon Presztízs oldalán egy írásom, Az asztalom én vagyok címmel, amiben tippeket, ötleteket sorolok fel, hogy miként érezhetjük magunkat otthonosan munkahelyünkön, mik azok az apróságok, amik feldobják a hangulatunkat az irodában. Bár jelenleg én csak otthon dolgozom, de tény, hogy sokkal könnyebben megy az írás egy takaros íróasztal mögül, mintha a szemétkupac közepén nyomkodnám a billentyűzetet.

Annak ellenére, hogy a blogot picit elhanyagoltam tervezgettem, álmodoztam és szembejött velem egy nagyszerű lehetőség. Egy divattal foglalkozó női online magazin keres újságíró-riportert. Azonnal jelentkeztem is, majd jött a válasz, hogy küldjek egy próbacikket és a későbbieket meg majd meglátjuk. A cikket elküldtem, a válaszra várok. Ha biztosat tudok, természetesen megosztom veletek melyik magazinról is van szó.

Mivel az elmúlt hetekben volt egy kisebb mélyrepülésem is, igyekeztem picit, a lelkemet is gyógyítgatni. Így újra elolvastam Lauren Conrad: L.A Candy című művét. Imádom a könyvet, imádom Lauren személyiségét, felfogását, annak idején hatalmas The Hills rajongó voltam, nyilván ez annak is betudható, hogy kisgyermek korom óta szeretnék eljutni Los Angelesbe. No de, ami késik, nem múlik! Hamarosan beszerzem Lauren többi művét is, mert végtelenül kíváncsi vagyok rá, ráadásul az utóbbi időben csak úgy ontja magából a klasszabbnál klasszabb írásokat.

Felelevenítettem a Beatles rajongásomat is. Megnéztem John Lennon fiatalságát bemutató, John Lennon – A fiatal évek című filmet. Másnap pedig már a megalakult Beatles korszakból az Egy nehéz nap éjszakája című klasszikust. Bár Lennon életét eddig is betéve tudtam, most utána néztem a többi tagnak is és megállapítottam, hogy Ringo Starr a kedvencem, annak ellenére is, hogy a film elmondása szerint jóval kevesebb rajongói levélben részesült, mint jobb képűnek titulált társai. Mindezt nagy orra miatt. Nos, nekem éppen a nagy orra miatt tetszett a fiatal Ringo.:) Közel egy hete pedig minden este egy Beatles album ringat álomba.

Tegnap este végre ki is mozdultam egy picit, elmentünk a Séta térre, Bikini koncertre. A helyzet az, hogy kb. semmit sem láttunk, akkora volt a tömeg. Plusz hőgutát lehetett kapni, de mindezek ellenére vidám hangulatú estét tudhatunk magunk mögött.

A héten megérkezett a Journality Webmagazin jóvoltából a sajtóigazolványom, ami tulajdonképpen egyben egy kedvezménykártya is és több ezer elfogadóhelyen használhatom fel. Már most imádom. ♥

Túl vagyok egy újabb hajvágáson is. Ismét rövidebb lettem, bár ebben a hőségben nem is baj, ráadásul az „úgyis visszanő” elv szerint élek. Nem tudom mi ez az új mániám, hogy folyton levágatom a hajam. De élvezem és szeretem. Szeretek megújulni, megerősödni, újabb és újabb kalandokba belevágni.

Nem mondom, hogy könnyű időszak van mögöttem, sőt még csak most jön a neheze, hiszen egy laza hónap múlva derül ki, hogy felvettek-e az egyetemre. Kiderül, hogy végre azt tanulhatom-e, amit igazán nagyon, szívből szeretek és imádok. Az egyetem és a tanulás jelenleg a hat éves tervem szerves része. Elkészítettem a bakancslistámat, amit hamarosan posztolok a blogon is. Addig is annyit, hogy az egyetem előkelő helyen szerepel rajta.

Tudom, hogy hosszú út áll előttem, tudom, hogy rengeteget kell még fejlődnöm és tanulnom és azt is tudom, hogy ez nem lesz könnyű. Tisztában vagyok vele, hogy sokan lesznek majd, akik kritizálnak, akik megpróbálnak eltántorítani, de a helyzet az, hogy még mindig meginghatatlan hitem van. Hiszem, hogy írás közben világokat hozhatunk létre, hiszem, hogy sorsokat alakíthatunk és, ha már Istentől ajándékba kaptuk ezt az eszközt, tartozunk neki annyival, hogy ki is használjuk.