bakancslista vol.1

• gpetrus
• 2013. június 23. vasárnap

1. Kalandozni, utazni, kalandozni!

“Azt mondják, kockázat nélkül nincs nyereség. Talán többről is szól. Kockázat nélkül nincs kaland, felfedezés, beteljesülés. Úgyhogy ne vesztegesd az időt! Vágj bele, és élvezd, ami jön!”

(Erica világa c. film)

Évek óta szeretnék utazni, bejárni a világ legkülönbözőbb pontjait, eljutni egzotikus helyekre. Felfedezni a világot, felkutatni a nevezetességeket, kalandozni, új kultúrákat megismerni. Minden mindegy alapon ellátogatni távoli tájakra, megismerkedni az ottaniakkal, a szokásokkal, a hagyományokkal. Ötleteket meríteni, inspirációt gyűjteni, felszívni magam. Eddig sajnos közbeszóltak az anyagiak, nem engedhettem meg magam még egy belföldi utazást sem, de jelenleg gőzerővel azon dolgozom, hogy ez mihamarabb változzon. Első utam pedig bakancslistám második pontjára fog majd vezetni. Ha minden jól megy és az égiek is úgy akarják már november környékén.

2. London!

A legeslegjobb barátnőm közel egy éve Angliában él. Már nem egyszer nem kétszer felvetült az ötlet, hogy meglátogassam, de soha nem volt aktuális, hiszen az elmúlt időkben munkanélküliségem tekintetében elég nehéz volt, még a szobámat is elhagyni. Augusztusban férjhez megy, férjhez megy és én sajnos nem lehetek ott. Szinte kilátástalan, hogy részt vegyek, pedig talán az életben nem vágytam semmire sem annyira, minthogy mellette legyek a nagyon nagy napon. A szívem szakad meg, hogy nem támogathatom és ölelhetem meg életének legfontosabb napján. Megbeszéltük, hogy ahogy javul az anyagi helyzetem repülőre pattanok és irány London! A javulás novemberre várható, hiszen remélhetőleg ismét államilag támogatott egyetemi képzésben fogok részt venni a PTE-BTK, kommunikáció szakán és reményeim szerint ösztöndíjban is részesülni fogok. Ha pedig a számításaim úgy alakulnak, akkor az első summából meglátogatom az én drága Mimimet, és pótlunk minden elmaradást, megnézünk minden nevezetességet, és ami a legfontosabb végre együtt leszünk.

3. Párizs ♥

“Párizsnak már a neve is mámoros örömmel töltött el, rendkívüli érzés volt ez, olyan megkönnyebbülés, amely egészen közel van a boldogsághoz, s én nem csak attól képedtem el, hogy képes vagyok ilyet érezni, hanem attól is, hogy már-már teljesen elfelejtettem.”

(Anne Rice)

Amióta csak az eszemet tudom, fanatikusan rajongom Párizsért. Nem kizárólag az Eiffel-torony miatt, hanem az egész szellemisége miatt. Párizs a csodák palotája, a hely, ahol akár az életem hátra lévő részét is képes volnék leélni. Minden összefonódik: a kultúra, a divat, a hagyományok, a művészetek. Imádom a kis kávézókat, az utcákat, maguk egyszerűségével ott élő bájos nőket. Hiszen a párizsi nő letisztult, mégis minőségi és természetes. Nincs szükségük méregdrága kozmetikumokra, hogy tökéletesen fessenek. Irigylem őket és szeretnék elcsenni egy picit belőlük, beépíteni a hétköznapjaimba, megérteni miben rejlik a párizsi nők titka. Szeretnék kis teraszokon kávét szürcsölgetve elmélkedni, klaviatúrát ragadni és írni. Inspirálódni, ötleteket meríteni, akár még szerelembe is esni. Ha már Párizs nem csak pár nap, minimum hónapok, de akár évek. Még a nyelvet is hajlandó vagyok megtanulni, beilleszkedni. A csodában élni és talán örökre beleragadni. De legalábbis gyakran vissza-visszatérni.