helyet tudni!

• gpetrus
• 2013. július 27. szombat

“Megváltoztam. Rádöbbentem. Felébredtem. Végre újra önmagam lettem. Az vagyok, aki akkor voltam, amikor az akartam lenni, aki most vagyok. Már tudom, értem, a megoldás én vagyok: nem hasonlítani, hanem lenni akarok.”

(gerberpetra)

Annyi minden történt az utóbbi néhány napban, hogy hirtelen azt sem tudom, hol kezdjem. Első és talán legfontosabb változás az életemben, hogy huszonkettő lettem. Ami nyilván furcsának hangzik, de számomra mégis mérföldkő. Főleg azért, mert évek óta utáltam a páros éveimet. (megmagyarázhatatlan okokból) Idén viszont úgy vártam július 23. napjának este 20.35. percét, mint a messiást. Át akartam végre lépni, szerettem volna magam tudni ezt a főként rossz döntésekből álló évet, életszakaszt és teljesen tiszta lappal fejest ugrani valamibe, amit igazán szívből imádok és szeretek.

Huszonharmadikán reggel esküszöm az atyaúristenre – mielőtt munkába indultam – szabályosan éreztem, ahogy távozik belőlem az, az iszonyatos szorongás, ami közel egy éve folyamatosan bennem tombolt. A nap égető sugarai ébredtem valamikor hajnalban, kinéztem az ablakon belélegeztem az illatot, memorizáltam a pillanatot. Körbetekintettem a szobán, megpusziltam a dédi képét az asztalon és felvettem az aranyláncot, amit a nagyanyám a 20. szülinapomra adott. Könnyekkel küzdöttem nem tudom miért, talán mert végre tudatosítottam magamban, hogy az út, amit kijelöltem, amin menetelek hosszú hónapok óta, a megvalósulás mezejére lépett. Sorra válnak, valóra az álmaim én pedig csak kapkodom a fejem és alig hiszem el, hogy egy egyszerű gondolkodásmód váltással mennyi pozitív dolgot vonzhatsz be az életbe. Mennyivel csodálatosabb és nyugodtabb minden, ha olyan emberek társaságával veszed körbe magad, akik hisznek benned.

Az elmúlt néhány napban hirtelen megsokszorozódott a nagyszerű élmények száma. Szerdán este a barátnőmmel, a tesómmal és az ő egyik kis barátnőjével ültünk a Rengetegben, hogy mégis csak koccintsunk egyet születésnapom alkalmából, amikor jött az sms…a bizonyos „Örömmel tájékoztatjuk, hogy elérte a PTE-BTK kommunikáció és moderátor szak ponthatárát” Szinte hisztérikus rohamot kaptam, annyira örültem. Toporzékolni tudtam volna, de csakis örömömben. Már két felvételi eljáráson vagyok túl, már kétszer kaptam meg a sorsdöntő sms-t, de soha nem éreztem ilyen eufóriát. Sírtam, mint egy kis két éves, aki először kap Götz babát. Szeptembertől végre valahára azt fogom tanulni, amit a sors, meg Isten meg mindenki nekem szánt, ami az enyém, amit szívvel-lélekkel csinálok, amiért nap, mint nap teszek. Nyilván nem a papír tesz valakit újságíróvá, de engem megnyugtat majd, ha ott lapul a zsebemben a hivatalos dokumentum. Gerber Petra – újságíró. Szebben hangzik, mint a dr. Gerber Petra nem? 😀

A Hangulatsziget is javában tart még, bár a héten kislábujj törésem miatt kevesebbet tudok részt venni a feladatokban. A héten mégis lebonyolítottam két telefonos interjút, két nagyszerű zenésszel, akik szívesen beszélgettek velem, élményeikről és tapasztalataikról.

 Likó Marcival, a Vad Fruttik frontemberével és Beck Zolival, a 30Y-ból hosszasan elbeszélgettem a Hangulatsziget kapcsán. Ugyanis tegnap este a

Négy Muskétás fantázia névre keresztelt formáció , vagyis az előbb említett Likó Marci, a Beck tesók és Egyedi Peti az Óriásból és az IHM-ből, birtokba vették a belvárost, hogy három óra alatt, három helyszínen is bebizonyítsák mennyire nagyszerűek. Mini turnéjukat természetesen végigkövettük és egy percre sem unatkoztunk. A műsor végén szerettünk volna még a srácokkal egy „hogyan éreztétek magatokat” rövid interjút, de addigra a jókedv és az alkoholok megsemmisítették előzetes terveinket. No problemo: beszámoló a tegnapról már a ZEN&Rollon. 🙂

Az elmúlt hetem nem volt nyüzsgésben szegény, minden napra jutott valami, de őszinte emberként el kell, mondjam imádtam. Imádom, hogy végre visszazökkentem és újra az vagyok, aki annak idején. Az önfeledt, vidám, pörgős, szabad és őszinte lány, aki tiniként is voltam, és aki bár évekre a feledés homályába merült, most mégis visszatért, kicsit érettebben egy vadonatúj kiadásban és, aki végre tudja, hol a helye.