Haladok előre. Lassan, megfontolt léptekkel, de abba a bizonyos irányba. Megálmodtam, kijelöltem, elhatároztam és most, ha beledöglök is, de valóra fogom váltani. Minden álmom, minden gyermekként szövögetett vágyam, minden éjszakai sóhajom be fogom teljesíteni, mert be kell teljesítenem. Mert nem adom fel, mert bár lehet nehéz, sőt kínkeserves és fájdalmas, akkor is elébe megyek a… Tovább »
Ragadd meg! [2013]
Haladok előre. Lassan, megfontolt léptekkel, de abba a bizonyos irányba. Megálmodtam, kijelöltem, elhatároztam és most, ha beledöglök is, de valóra fogom váltani. Minden álmom, minden gyermekként szövögetett vágyam, minden éjszakai sóhajom be fogom teljesíteni, mert be kell teljesítenem. Mert nem adom fel, mert bár lehet nehéz, sőt kínkeserves és fájdalmas, akkor is elébe megyek a… Tovább »

Emlékszem aznap este, amikor elment egész éjjel ébren voltam. Egész éjjel fent voltam és igyekeztem felidézni a kapcsolatunk minden mozzanatát. Próbáltam megtalálni azt a pontot, azt a pillanatot, amikor elsiklott kettőnk között valami. Újra és újra lepergett előttem az a néhány együtt töltött hónap, azok a hónapok, amikor hosszú idő után először, de szentül hittem,…
“Bocsánatot kérni valakitől bonyolult dolog, kényes kötéltánc a dacos büszkeség és a könnyes bűnbánat között, és ha nem nyílunk meg teljesen a másiknak, minden bocsánatkérés üresnek, hamisnak hangzik.” – Paul Auster Azt hiszem az életemnek ezen a pontján tartozom magamnak annyival, hogy képes vagyok megbocsátani. Nem csak neked, hanem magamnak is. Még akkor is, ha…
Furcsa dolog ez a kötődés. Azt hiszed te nem vagy képes rá, mert az élet már annyiszor ejtett pofára, hogy elkönyvelted: Te meg a kötődés nem jártok kéz a kézben. Aztán egyszer történik valami, amire nem számítottál, ami más, ami különleges. Vagy legalábbis azt hiszed, hogy különleges, mert annak akarod látni. Egészen a bőröd alá…
Persze feltehetném magamnak a kérdést, hogy mégis miért bonyolódtam ebbe ennyire bele, de igazából erre nincs magyarázat, mert ez egész egyszerűen ösztönös. Van, amikor ösztönösen érzed, hogy na ez a valaki igazán megmozgat benned valamit és bár tudod, hogy akár rossz vége is lehet, de akkor is fejest ugrasz bele, mert szeretnéd bebizonyítani saját magadnak…
„Mami mindig mondta, hogy nem kell fejjel rohanni a falnak. Majd jön, akit keresek, ha akar. Annyira akartam a lényeget, hogy kiugrott a kezeim közül, és a nagy kapkodásban elfelejtettem, hogy valójában én mit akarok, én ki vagyok. A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk.” Annak idején, tízes éveim…