Vágyom a szerelemre. Vàgyom arra, hogy feloldódhassak egy másik emberben, hogy a kölcsönös tisztelet és szeretet oltárán valami nagyszerű részesei lehessünk. Viszont nem vàgyom rá mindenáron. Amikor elmentél egy évvel ezelőtt, azt mondtad nekem, hogy egyszer valakinek én leszek majd az a valaki. Tudod most már egyre kevésbé hiszek ebben. Miután elmentél volt valaki, akit… Tovább »

Az elmúlt tízen x évben szentül meg voltam róla győződve, hogy velem aztán tényleg nem stimmel valami. A dühkitörések, az érzelmi hullámvasút, amin rendre lovagoltam, a pánik és persze az ingatag hangulat mind-mind arra engedtek következtetni, hogy valami nagyon nem stimmel velem és őszintén féltem tőle, hogy az elő-elő bukó sötét gondolatok egy nap teret… Tovább »

Amikor elmentél és végre kierőszakoltam belőled egy viszonylag épkézláb választ a miértekre, akkor gyakorlatilag három dolgot soroltál fel, ami felróható nekem, mint hiba. Azt mondtad túlságosan odaadó vagyok, túl sokat tervezek és túl bonyolult vagyok. Nos, tudod, ha így jobban belegondolok ebbe lehetséges, hogy igazad van, ám ma amikor újfent rágyújtottam egy Marlborora, akkor jöttem… Tovább »

A közösségi médianak hála rendre szembesülhetünk több évvel ezelőtti önmagunkkal. Napi szinten láthatjuk, hogyan is néztünk ki egy, kettő, három, öt vagy akár tíz évvel ezelőtt. Tudod a a tavalyi fotóimat nézegetve rájöttem, hogy ez az egy év, mit egy év…néhány hónap bőven hagyott nyomot az arcomon. Érdekes, hogy minden trauma minden bánat és minden… Tovább »

Fura hogy azt gondolod a világom csak körülötted forog. Írok az érzéseimről igen, mert számomra az írás feloldozás. Menedék, óvóhely. Írás közben világokat hozhatok létre vagy válthatok meg, ezzel pedig a lényem egy olyan részét tudom szabadjára engedni, ami a szürke hétköznapok alkalmával képtelen létezni. Írás közben felszabadult vagyok, gondtalan az írás hatalmával pedig méretes… Tovább »

Haladok előre. Lassan, megfontolt léptekkel, de abba a bizonyos irányba. Megálmodtam, kijelöltem, elhatároztam és most, ha beledöglök is, de valóra fogom váltani. Minden álmom, minden gyermekként szövögetett vágyam, minden éjszakai sóhajom be fogom teljesíteni, mert be kell teljesítenem. Mert nem adom fel, mert bár lehet nehéz, sőt kínkeserves és fájdalmas, akkor is elébe megyek a… Tovább »

Emlékszel, amikor azt mondtad ideje lenne nekiállnom barátkozni? Eljárni, menni, mászkálni, ismerkedni? És arra emlékszel, hogy én akkor mit mondtam? Gondoltam. Azt mondtam, hogy én nem úgy ismerkedem és barátkozom, ahogy Te. Nem azért mert az eleve rossz, mert dehogyis, csak én nem ilyen vagyok. Én máshogy működöm. Lassabban, megfontoltabban. Az évek során rájöttem, hogy… Tovább »

Ha ez most egy film lenne, akkor téged Jake Gyllenhaal alakítana, engem pedig Blake Lively. No, nem azért mert a külsőségek alapján annyira hasonlítanánk, hanem mert bizonyos karaktereikkel mutatunk némi hasonlóságot. Vagy egyszerűen csak annyira bírom őket, hogy ha én írnám ezt a forgatókönyvet biztos őket kérném fel. Persze, ha ez az én forgatókönyvem lenne, akkor… Tovább »

Nem emlékszem pontosan mikor esett az első csorba az önbecsülésem. Még egészen kicsi voltam, talán hét-nyolc éves. Rengeteget vegzáltak a súlyommal, pedig mai fejjel visszagondolva egyáltalán nem voltam dundi. Aztán a következő etap úgy ötödikben jött, amikor a lányok közül elsőként nekem nőtt a mellem. Ez kitűnő alapot biztosított ahhoz, hogy folyamatos súlyosan sértő piszkálódások… Tovább »

Nagyjából tizennyolc éves koromig csak úgy faltam a könyveket. Emlékeszem a legelső könyv, ami úgy hét-nyolc éves korom környékén olvastam az a Matilda volt. Egy különleges kislányról szólt, falta a betűket és rengeteg könyvtári olvasnivalót cipelt haza, emellett pedig kiváló fejszámoló művész is volt. Matilda különcségét még a szülei is szörnyülködve nézték és mindent el… Tovább »